Mit buktatott itt meg valaha a vidék?

„Budapest nélkül nincs NER-váltás (a NER-hez április 8-a után hozzáértem már a kollaboráns parlamenti ellenzéket is), és Pest-Buda kezd egyre jobban összeállni. Nem véletlen (hanem éppenséggel a fővárosi és a vidéki értékrend közötti nem csökkenő szakadék jele), hogy Orbán nem tudja egy ernyő alá terelni a vidékiséget a saját hagyományos budai választóival, vagy itt, vagy ott lóg ki a tömeg az ernyője alól. (...)

Teljesen természetes, hogy a vidék az egész folyamatban legföljebb követő lehet. A Budapest-vidék elkülönbözés üdvözlendő dolog a konkrét cselekvést tekintve, ha már világossá vált, hogy a rendszer demokratikusan (ide macskaköröm), azaz a saját maga által teremtett és folyamatosan módosított szabályok között nem leváltható – akkor hát a szó legszorosabb értelmében demokratikusan (macskaköröm nélkül) kényszerül a nép szembenézni vele. (Ez az autokratikus rendszerek működésének logikus következménye.) Ez a szembenézés nem Karcagon és Barcson fog kezdődni, és aki ezt fővárosi gőgnek tekinti, nem reális belátásnak, annak nem én fogom elmagyarázni, hogy téved.

Az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérletet a legitim forradalomtól csak az utóbbi kimenetele választja el – ha nem sikerül, az előbbinek minősül, ha sikerül, az utóbbinak –, ezért nyilvánvalóan jobb mindjárt sikerre vinni az ilyen dolgokat. A legjobb lenne pedig, ha működhetne a polgári demokrácia. Ösztönözném a NER parlamentjét, lépjen vissza erre az útra, minden jogi lehetősége megvan rá. Ha a parlament belátja a változás kényszerét, megőrizhető 'a rendszerváltozás békéje és megtalálható az optimális egyensúlyi állapot a hazafiatlanság és a kiszámíthatatlanság között. Hamis egyensúly lesz, de 150 éve csak ilyeneket ismerünk. Amíg a társadalomban nem lesznek többségben az autonóm képességek és egzisztenciák, ez így is marad, ezért ha a hamis egyensúlyban legalább felszabadul a társadalom, azzal jót teszünk magunknak és hozzájárulunk a (sokkal) későbbi valódi egyensúlyi állapot kialakulásához.”