„Az eddigiek arra figyelmeztetnek, hogy az egyetlen legfontosabb feladata azoknak a politikusoknak, akik valóban a közjóért munkálkodnak, a liberális demokrácia (mint a legfőbb politikai jó) stabilitásának: intézményrendszerének és kultúrájának elültetése a társadalomban.
Ugyanakkor nem lehet a liberális demokrácia mögé állítani egy szegényedő, lemaradó politikai közösség túlnyomó részét a biztonság, a gazdagodás és az identitások megélhetőségének reális perspektívája nélkül. »Európába, de együtt« – valahogyan. Ami távolról sem egy egyszerű kérdés, tekintve a globális értékteremtési struktúra és a versenyképesség kritériumainak rohamos átalakulását, amelyben Magyarország egyelőre alig kapott lapot.
Ahogy az EU-nak sincs pontos jövőképe, úgy Magyarországnak sincs EU-képe. Ennek a kettős hiánynak az orvoslására – a saját érdekünkben – hathatós kampányt kell indítani az Unió döntéshozatali fórumain.
Mindenesetre nyolc év MSZP-vezette pangása, majd az újabb nyolc év nemzeti szocialista rombolása után már az is kihívás lesz, hogy a helyzetünket értékelni és érteni tudjuk. Félek tőle, olyan mélyre jutottunk kulturális, szociológiai, politikai stb. tekintetben, hogy a mai állapotunkat is csak utólag fogjuk tudni rekonstruálni, ha egyáltalán. A ránk váró feladatok fényében az ellenzék mai – majdhogynem frivol – viselkedése nem a kiutat mutatja, hanem a válság mélységét.”