Gyűlölj okosan!

„Alföldi megszámlálhatatlanszor eljátszotta már az elnyomott művészt (...).

Alföldit a fene sem nyomja el. Ő – hasonlóan Thália többi papjához és papnőjéhez – a nézettségből él, ami népszerűséget hoz és ez pedig, mindközönségesen, közvetlenül honoráriumra váltható. (A világért sem akarom megbántani, ezért tudomásul veszem, hogy az ő esetében annak eldöntés, hogy éppen pap, vagy papnő kizárólag rá tartozik.)

A nézettséghez pedig propaganda szükséges, Robi pedig egy finoman hangolt specialista. Nem a színházjegyet vásárló közönségre épít, úgy általában, hanem az Orbánbasi által megfélemlített, ágyalatti bőrönddel rémüldöző libsikre és a hozzájuk tartozó kékharisnyákra, akik az ő sanyargattatásának hírére rohannak jegyet venni.

Ebben a promóciós jellegű elnyomattatásban ő roppant ügyes és készséges segítőkre is talál a haladó sajtómunkások között, mert szerintük ami jó Robinak az rossz Orbánnak és ettől a nagy igazságtól elvakulva nem veszik észre, hogy tulajdonképpen őket is rendszeresen megvezeti, hiszen az ilyen propaganda cikkekért egyébként fizetni szoktak. Ők pedig ingyen és dalolva csinálnak hírverést, komoly megtakarítást eredményezve ezzel Robinak. Ilyen a popszakma: aki hülye, az ingyen dolgozik.”