Szerencsére még mindig itt a civil szféra, melynek politikától egyébként teljesen független képviselőit szintúgy piedesztálra emelte az ellenzéki média. A Tanítanék Mozgalom Pukli Istvánnal az élén valahogy nem találta megdönteni a rendszert, ahogy Sándor Mária, Gulyás Márton, vagy a másik Gulyás, a netadós társaságot összehívó Gulyás Balázs sem. Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért, a Kossuth-téri csodaparlament, a Hallgatói Hálózat és az Occupy Oktogon szintúgy nem jártak sikerrel. A politikus és közgondolkodó között ingadozó konzervatív kilépők, Lukácsi Katalin, Jeszenszky Géza, Mellár Tamás dettó nem vonzották maguk köré az elégedetlenek szikrára váró tömegeit. Az adó-visszaigénylő úriembert, Szentesi Kálmánt, Dopemant, PRK-t meg az „etikus hekkert" már nem is említem. Horváth András nem csak nevében és megjelenésében volt tucatfigura, de NAV-ellenőrből való politikussá avanzsálását még a 444 is kinevette. Megannyi név, majdnem annyi percekre szabott hírnév, zéró eredmény.
Jut eszembe: Nem tetszik a rendszer, az időszámítás előtti 2011-es évből! Mi lehet velük ma?
A probléma, hogy az ellenzék valós erőt nem mutat, és
az egyedül az Orbán-ellenességben egyetértő tábort is csak az egyébként megannyi irányba húzó, minden pillanatnyi fellángolásra ugró sajtó élteti.
A diagnózis; türelmetlenség, lustaság, és mivel nem minden csak a matéria, ezért tegyük hozzá: a vízió teljes hiánya. Az egyetlen ember, akinek legalább valami – minden lépésében Orbánt követő – víziója volt, Vona Gábor, maga pusztította ki egyediségének és ideológusi mivoltának írmagját is. Cikkem írásakor 54 nap van hátra a választásokig, és az ellenzéki formációk nem végezték el az alapszervezeti munkát, nincsenek tomboló tüntetések (emlékszünk még az LMP-Momentum-Jobbik tüntire? ami elméletben megmutatta volna a XXI. század leszámolásának módját a narancsszagú XX. századdal?), de még csak vízió, lelkesedés és hit se.
Ellenben van Kalló Dániel, aki azóta is a kávéit issza a matekórák miatt.
Ám az ellenzéki média szerencsére még nem futott ki a fellángoló messiásokból. Következő potenciális jelölteknek ajánlanám a Vona Gábor által dédelgetett vizslakölyköt (kutyaévekben már elmúlt tizennyolc éves), esetleg a török cipőárust, aki kirakta a Jobbik elnökének fotóját a bazárban, vagy a vak komondort, aki begyógyszerezte Juhász Péter exét.
A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen!