Azt érezni, hogy ez már a Fidesz hanyatló korszaka

„A most megnyert ellenzéki pillanatot nem öli meg az, hogy a következő hetek fő témája az együttműködés lesz, miközben a Fidesz időt nyer, hiszen a felülő halott nem koncentrál arra, hogy a sebesültet kivéreztesse?

Ha így lesz, nagy butaságot követnek el: abban a két hétben a kisgazdák nem erről beszéltek, sőt visszautasították az együttműködés gondolatát, csak a végén döntöttek, úgy kellett a jelöltjeik nevét lehúzogatni a szavazólapokról. És mivel a kisgazda szavazó nem találta a saját jelöltjét a szavazólapon, tudott választani a komcsi és a fideszes között. Éppen ezért az utolsó pillanatig nem hirdetnék ebben eredményt.

Ez a legnehezebb helyzet, amibe Orbán Viktor 2006 óta került?

Nyilvánvalóan. Ráadásul a levegőben azt érezni, ez már a hanyatló korszaka a Fidesz-világnak, amire csak rámutatott Hódmezővásárhely. Azt lehet látni, hogy a Fidesz szavazótábora erős, stabil, de olyan messze került minden más szavazói csoporttól, hogy a korábbiaknál erősebben be is záródott.

Ez jelenti a centrális erőtér bukását, nem?

Egészen addig nem, amíg a többiek is külön, ráadásul náluk kisebb táborokban vannak. Csakhogy az történt, hogy miközben a Fidesz beásta magát a centrális erőtér közepébe, a többiek, miután velük és szavazóikkal a kormány nem foglalkozott, ellenségnek kezelte őket, akármilyen távolságra is voltak korábban egymástól, a Fideszhez való viszonyuk hasonlósága miatt elkezdtek egymáshoz közeledni. Ha Orbán Viktor lennék, az lenne a hódmezővásárhelyi tanulságom: jó hír, hogy megvannak a szavazóink, ám láthatóan nem tudunk többet szerezni, az összességében többségben lévő kormányváltást akaró erők viszont alkalmassá váltak az együttműködésre. A Fidesz ezen a pályán fut, és ezen már nem tud változtatni. Vagy így nyer, akár megint nagyon, vagy így veszíti el az abszolút többségét. A labda már nem az ő térfelén pattog.”