„Kifújt tojás az Országgyűlés: megvan még a vékony héj, de belül már régen nincs semmi. Ránézésre, főleg messzebbről, olyan, mintha lenne, de a tartalmat, a lényeget illetően nincsen. Magyarország már nemcsak nem demokrácia, de már nem is parlamenti köztársaság. Legalábbis nem jobban, mint a néhai Német Demokratikus Köztársaság. Tudták, hogy formálisan az is többpártrendszer volt? Ez akkoriban a keleti blokk egyik legkevésbé ismert furcsasága maradt, hiszen mindent az NDK-s »nemzeti egyetértés rendszere« irányított. Pedig voltak ott mindenféle pártok, még »jobboldaliak« is.
Mára ide jutottunk. A kormánypárti előterjesztések úgy futnak át a magyar parlamenten, mint hasmenéses gyereken a tejbegríz. Az ellenzék felvetéseire üres sorosozás, brüsszelezés, migránsozás, komcsizás a válasz. A kérdések érdemi megvitatása ellehetetlenült, a kormánypárti többség szemlátomást örömét leli a kisebbség megalázásában. Kövér László például nyugodtan felvehetne egy szadomazo lasztexszerkót, annyira élvezi Szél Bernadett korbácsolását, hogy arról már (beteg lelkű) pornót lehetne forgatni.”