Kivándorol az ország java?

„Szégyelljem, hogy nem mentem el Londonba mosogatni? Nem megy, ne is kérjetek rá.

Kicsit több hálát és tiszteletet az itthon maradóknak, ne őket sirassák, hanem minket dicsérjenek, hogy vállunkon visszük az országot! Mi visszük ki a szemeted, mi szolgálunk ki az étteremben…

Véleményem szerint, a legtehetségesebbek itthon is megtalálják a számításukat. Nem kell elmenni Angliába mosogatni, hogy boldoguljon az ember, itthon van éppen elég munkalehetőség. Igen, az hozzá tartozik, hogy képzettséget igényel az itthon való boldogulás, ez a játék ilyen.

Nem azért nem megyek külföldre élni, mert tehetetlen vagyok, azért nem megyek, mert itthon is feltalálom magam. Amikor az eltávozó százezrekről szóló siralmakat hallom, mindig eszembe jutnak a »kimenekült« haverjaim. Mekkora hazugság őket úgy láttatni, mint akik szipogva szállnak fel a repülőre, végső búcsút véve a szülőföldtől. A kiutazás legtöbbjüknek egy életre szóló kaland, aki vidékről megy fel Londonba, Berlinbe, Drezdába, annak bizony nagy dobás ez, tele jó élményekkel.

Nekem nagyon sok barátom megjárta a nagybetűs nyugatot,jelentős részük néhány év után hazatért. Nem volt nekik rossz ott, de egy idő után, az idegenség csábító érzetének múltával, rájöttek, hogy otthon a legjobb. Persze simán előfordulhat, hogy egy nyugati városban találod meg a számításodat, hogy nagyon bejön az élet, ezzel nincs semmi baj. Ezt akarták apáink a kommenezmus alatt, szabadon mozogni, munkát vállalni, körül nézni a világban. Jahh, meg farmert venni és lefeküdni egy feka nővel. Most lehet, Istennek hála.”