Válasz Jurák Katának

„Üdvözlöm Kata!

A nevem Varga Etele, másodéves szociológus hallgató vagyok, a politikával aktívan foglalkozó fiatal, kormány, -és rendszerkritikus hangvételben.

Azért írok most Önnek, mert olvastam a ma reggel megjelent cikkét a Magyar Időkben és szeretnék feltenni néhány kérdést a 10. bekezdéssel, meg úgy az egész cikkel kapcsolatban. Most hagyjuk is az egészségügyet és a korrupciót, hisz valószínűleg egy parttalan vita venné kezdetét ezen témákban, meg amúgy is sulykolják őket ezerrel – bár szerintem nem eléggé – ellenzéki oldalról. Az oktatás és a gyermeknevelés viszont talán még közös hangot is hozhat, hát gondoltam megkérdezek néhány dolgot...

1.) Ugyebár a cikkben arról ír, hogy a most tizenéves gyermekét nem engedné el tüntikézni a többi hencegő drogos pernahajderrel. Ő tudja a tiszteletet, a kötelességét és esze ágában sincs hőzöngeni... Nos, Kata, kérem egy pillanatra gondolja végig, mi lett volna, ha '48-ban nem vonul ki a »liberálértelmiség« új nemzedéke az utcára, mert tudja a tiszteletet és a kötelességét? Mi lett volna, ha '56-ban az amúgy valóban hősies és hatalmas tiszteletre méltó pesti srácoknak eszük ágában sincs hőzöngeni?

2.) Milyen jogon dönti el bárki, vagy bármilyen szerv/sajtóorgánum, hogy melyik tüntetést csinálják »jó« és melyiket a »rossz« emberek? Annak függvényében tán, hogy a Körúton belülről indul-e? Szerintem bármilyen »tüntike« is van, nem érdemes a szervezőket és a résztvevőket vegzálni. Ha demonstráció van, akkor az azt jelzi, társadalmi igény is van a változásra.

3.) Mi a baj azzal, hogy diákok szólalnak fel az oktatás modernizációjának érdekében? Hogy elmondják, milyen nyűgjeik vannak és min szeretnének változtatni? Miért baj a társadalmi párbeszéd kezdeményezése? Lehet, hogy Ön is kint volt 19-én, nem tudom. Én kint voltam. Nem tettek ezek a srácok semmi olyat, ami bántott volna bárkit is. Akkor Önök a párbeszéd helyett miért teszik ezt Velük? Most ehelyett a cikk helyett, lehetett volna írni néhány kérdést hozzájuk pl... Hogy mi bajuk van, meg ilyesmi? Nem lenne több értelme »leülni egy asztalhoz« és megbeszélni a problémákat?

4.) Beszélgettem már nem egy kormánypárti szavazóval, hiszen ahogy Önnek, mint újságírónak biztosan fontos többféle nézőpont meghallgatása, nekem is nagyon fontos az, hogy megismerjem a többiek véleményét. Azt tapasztaltam, hogy ugyan sok ügy miatt ezen szavazók kitartanak a kormány mellett – sokan közülük azért, mert valóban nincs értelmes alternatíva – az oktatási reformokat ők sem vetik meg, ahogyan a fiatalokat sem, akik kimentek emiatt az utcára. Ön úgy gondolja, hogy nem fér rá a magyar oktatásra a reform? Úgy hiszi, hogy strukturálisan és módszertanilag nem ragadtunk bele egy XIX. századi állapotba? Nem lenne jobb, ha mondjuk a diákoknak több informatikája lenne, vagy ha tanítanának nekik alapvető gazdasági és állampolgári ismereteket? Nem lenne szerencsés, ha korunknak megfelelő, a skandináv modellhez jobban hasonlító lenne a rendszer? Most, mint szülőt és mint állampolgárt kérdezem. Ön hisz abban, hogy egy autonóm polgárnak a megfelelő mértékű, megfontolt korszerűsítés mellett kell kiállnia, nem pedig egy olyan rendszer mellett, ami a kommunista idők óta nem változott? Ha igen, akkor miért kell vegzálni a változást kívánókat? Ha nem, akkor nincs is több kérdésem...

5.) Voltam kint a tavaszi megmozduláson is, meg most is, hisz – a kormánnyal ellentétben – én minden témában fontosnak tartom a párbeszéd keresését. Még a Soros-féle ügyben is van rá szükség megfelelő mértékben, persze. Ellenben kikérem magamnak és sok kedves ismerősöm nevében is a ledrogosozást! Soha életemben nem nyúltam droghoz, nem támogatom a marihuána liberalizációját, de még a litván modellnek megfelelően az alkoholfogyasztás ellen is szigorúbban lépnék föl. Nem kaptam pénzt senkitől azért, hogy kimenjek, vagy hogy most írjak Önnek, ha felajánlanák sem fogadnám el. Persze, ha valaha ez megváltozna, nyugodtan a szememre hányhatják. Lusta disznó sem voltam, mindig nagyon jó átlagokkal végeztem (pl. most a félévben színjelessel, de a gimi is hasonlóan jól ment). Jó, hát hazudnék, ha azt mondanám, példás magatartást írtak valaha az ellenőrzőmbe, nagyon is közepes volt az... De ezeket a dolgokat érdemes megélni. A maguk idejében Orbánék is renitens diákoknak számítottak. És igen akkoriban még szimpatikus, őszinte és romlatlan fiatalok voltak. Na meg demokraták...

Végül szépen kérem, hogy ne tegyen ilyen általános kijelentéseket a tüntetőkről! Én elhiszem, hogy van köztük olyan is, amilyet leír. Aki lusta, lógós, drogos, rendbontó, stb. Ám ha csak a bunkókból indulunk ki, az ugyanúgy megvan minden platformon és akkor gyakorlatilag mindenkire rá lehet húzni minden vádat. Ennyi erővel például Szanyikapitány Facebook posztját is vehetjük alapul, miszerint '56 hősei gyilkos csőcselékként is kezelhetők.

Én azt mondom Önnek, hogy soha, semmilyen esetben nem megoldás az uszítás és az árokásás a kurzusok között. Ez mérgezi már Magyarországot idestova 500 éve... Szerintem abban egyetérthetünk, hogy sokkal szerencsésebb lenne egy közösen meghatározott, minden platform által elfogadott Nemzeti Minimum. Az lenne olyan igazán polgári szerintem. Igazam van, Kata?

Köszönöm, hogy elolvasta és tisztelettel várom válaszát!

Üdvözlettel:
Varga Etele”