Magyarországon a szó valódi értelmében nem létezik közélet

– Idézi Illyés Gyulát is, aki a Szabad Népben publikált köszöntőjét azzal kezdte: „Öröm számomra Rákosi Mátyás egyénisége és barátsága.” Hosszú múltja van a honi szellemi elit politikai behódolásának. Ez is hozzájárul az értelmiség eltűnéséhez?

– Definiálnunk kellene, mit jelent az „értelmiségi”. A mi felfogásunk a 19. századi német és a 20. századi orosz értelmezésnek felel meg. Az „intyelligencija” oroszul magasrendű, sokrétű szerepkört jelent. Az értelmiségi nem csak szellemi munkát végez, elvárják tőle, hogy a hazájáért, a népéért más módokon is cselekedjen: erkölcsi példakép legyen és utat mutasson. Az irodalmi élet vezetőinek, a felkent váteszeknek szellemi, lelki hatalmat tulajdonítanak, és papi funkcióba helyezik őket. Ez a 19. századi romantikus szemlélet Nyugat-Európában régen megszűnt, Amerikában ki sem alakult, ott kizárólag szakértelmiségiek léteznek, és nincs semmiféle igehirdetői feladatuk. Nálunk azonban még mindig a papi funkciót kérik számon az értelmiségen.

– Miért baj, ha a kiművelt főktől várják el, hogy irányt mutassanak, segítsenek eligazodni életben?

– Egy modern államban az egyének anyagi védelme és szellemi-lelki jólétének ápolása a szakmai intézmények dolga. Az egyének a bajukkal szakemberekhez fordulhatnak: lelkészhez, pszichológushoz, tanárhoz, szociális munkáshoz. Nálunk a ki sem épült vagy ismét lerohasztott intézményi hálózatot helyettesítik a pöfeteg tekintélyek.

– A honi értelmiségi gyakran politikacsinálónak képzeli magát. Megmondóemberként kinyilatkoztatja, melyik párttal kellene összefogni, ki legyen a miniszterelnök.

– Kártékony jelenségnek tartom.

– Talán társadalmi felelősségérzetből teszik.

– Ki kérte fel őket? Melyik társadalmi réteget képviselik, kinek a nevében beszélnek? Ki választotta meg őket néptribunnak? Mikor bizonyították az alkalmasságukat?

– Ön nem érez társadalmi felelősséget?

– De igen. Igyekszem is pontosan ábrázolni azt, ami van. A műveim megformáltságát számon kérhetik rajtam. Kérik is: ha nem tetszik, amit írtam, legközelebb nem veszik meg a könyvet vagy a színházjegyet. Az írói pózokat és a váteszkedést azonban rühellem. Hogy jövök én ahhoz, hogy azt mímeljem, hogy mindenhez értek, és utat mutassak másoknak?

– Könyve az újfeudalizmusról is szól. A középkor felé haladunk vissza a jövőbe?

– Umberto Eco jó másfél évtizede azt írta, hogy a világ a neofeudalizmus felé tart. Ebben van valami. 1968 után erős konzervatív fordulat kezdődött, a felvilágosodás sok vívmányát visszavonták. Az emberi és szabadságjogokat korlátozzák, a tudás értékébe vetett hit már nem nagyon érvényes. Ez a fordulat alaposan tönkretette a világot.

– Nálunk nem királynak hívják ugyan az uralkodót, mégis teljhatalommal irányít, hűbéri rendszert működtet. A magyar újfeudalizmus már elkezdődött.

– A Kádár-korszakban is létezett. A párt főtitkára totális hatalmat tudott gyakorolni. A vidéki párttitkárok kiskirályokként szinte pallosjoggal rendelkeztek. Nem csodálható, hogy hasonló rendszer alakult ki 1990 után.”