Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Érthetetlen, hogy a többség miért használja az internetet blőd butaságok terjesztésére ahelyett, hogy egy gombnyomással tájékozódna.
„Ne álmélkodjunk tehát azon, hogy nemcsak a Fidesz-hívők nyolcvannyolc százaléka, hanem a legtájékozottabb, magukat balliberálisnak valló szavazók ötvenhét százaléka is úgy gondolja, Soros György Pártja elindul a választáson. Az meg legfeljebb a hatékony kormánypropagandának köszönhető, hogy a túlnyomó többségük szerint nem ők fognak nevetni a végén. És afelől sincs kétségünk, hogy a Fidesznek eddig összedobott 186 millió forint is gyarapodni fog még, mert Soros milliószám akarja betelepíteni a migránsokat a Kárpát-medencébe. Nem úgy, mint a kormány, amelyik mindössze 1300 menedékkérő kérvényét bírálta el annak rendje és módja szerint, igaz, mindvégig pont az ellenkezőjét hazudta.
Van azért abban a makacs tájékozatlanságban valami egészen megdöbbentő, amelynek köszönhetően nálunk semmiből sem lesz botrány. Hiszen nem arról van szó, mint Kádár alatt, hogy legfeljebb illegális forrásból, nagy macerával és az egzisztenciát veszélyeztetve lehetne hozzájutni valós információkhoz. Léteznek még korrekt lapok, vannak megbízható hírportálok, tévék, dolgoznak újságírók, akik olykor heroikus küzdelem árán, de kibányásszák, kiperlik, amit a kormány elhallgatna vagy olcsó propagandával elfedne.
És igazából érthetetlen is, hogy miért hanyatlik ma boldogan bele a többség a hírek helyett szolgáltatott politikai bulvárba, miért használja az internetet kutyás képek, valamint blőd butaságok terjesztésére ahelyett, hogy egy gombnyomással tájékozódna.”