Bizottsági komédia

„Hiszen már maga a Soros-tervvel való propagandisztikus bohóckodás is szép példája a politikai szélhámosságnak. Ugyanis − hogy egy biztonságunkra ügyelő szervet említsünk – a rendőrség adott ki határozatot arról, hogy Soros, illetve a Nyílt Társadalom Alapítvány semmilyen veszélyt nem jelent Magyarországra nézve. A jobbikos képviselő provokatív feljelentése kapcsán a rendőrség megállapította, hogy Soros csak a véleményét mondta el a migrációról, ami »nem tekinthető erőszakos, fenyegetéssel járó cselekmény előkészületének«. Csak hát a jó NER-hadfiak ugyan miért állnának le a néphülyítéssel, ha azt látják, hogy a propaganda hatásos. Márpedig az.

Oké, ez a dolog unalomig ismert része. De van itt azért újdonság is, mégpedig az, hogy a nemzetbiztonsági cirkusz kapcsán a rezsibirkózó mintha éppen páros lábbal tapodott volna a törvényeken, az alkotmányon (izé, alaptörvényen) a hatalommegosztás elvén, szóval úgy zusammen a demokrácia összes fontos összetevőjén. Mert hát úgy tűnik, a rezsimágus szilárdan hiszi: ő eldöntheti, ki is jelent itt nemzetbiztonsági kockázatot. Ez valami becsípődés lehet nála, mert már korábban is nevesített három közveszélyes felforgatót, de most lazán felülbírálta a szakszolgálatok hivatalos verdiktjét is. Hiszen Szél Bernadett – csakúgy, mint a bizottság többi tagja – átesett a nemzetbiztonsági átvilágításon és papírjuk van arról, hogy nem szoktak kibiztosított Kommunista Kiáltvánnyal járkálni. A rezsi nagy harcosa viszont jobban tudja, illetve ő tudja, hogy ki ellenség, ki nem. A kérdés: minek vannak akkor a szakszolgálatok (bár tényleg minek, ha a világszerte körözött, terrorizmus segítésével vádolt szaudi illető vidáman bizniszelhet a legfőbb orákulum családjával), minek van parlament, minek vannak pártok, ha egyszer úgyis a rezsikündü dönt minden fontos kérdésben.”