Nem jó érzés, ha épp kiokádnak egy ablakból feletted

„Sosem felejtem el, amikor leslagoztak minket az ablakból, alig múlt tíz óra. Szerintem a felpaprikázott hölgy már várta, hogy átlendüljön a mutató a bűvös ponton, és zutty, már ömlött is a jeges víz. Egy pillanatra valóban csend lett a döbbenettől.

Hát most Erzsébetváros is bekészítette a hideg vizet, kérdés, valóban a nyakakba zuttyantja-e, vagy megelégszik a vezetés azzal, hogy egy igen költséges módszerrel lecsendesíti a hangosan protestálókat. Amíg a szavazásra lehet várni, meg az eredményre, meg arra, hogy valóban végrehajtják-e, amit a voksok alapján kellene, addig sem  lesz utcára vonulás, nem lesz zargatva az önkormányzat, nem lesz megkérdőjelezve a benne ülő fejek alkalmassága.

Meg amúgy is, nálunk a népszavazás a joker. Imádunk népszavazni, legalább annyira, mint nemzetileg konzultálni. Úgy szavazgatunk, mintha nem lenne holnap. Mintha tényleg kormányzati hobbi lenne feleslegesen kilapátolni az ablakon egy valag pénzt. Persze propagandaszempontból dehogy feleslegesek ezek a bulik. Nyilván a látszat megtartása, az, hogy mi veletek együtt kormányozunk, értetek csináljuk az egészet, minden pénzt megér.
Ennyi az értelme, semmi több, még, ha látszólag nagyon is a kerületiekért érzett aggodalom vezérli a kerületi politikusokat. Egyfelől tehát az egy hónap múlva esedékes kerületi szavazás a bulinegyed sorsáról ugyanarról szól, mint a legutóbbi hacacárék. Másfelől a helyzet kicsit (sokkal) szomorúbb is. Mutatja a kerület vezetőinek tehetetlenségét, hogy akkor jó, mi feladjuk, tiétek a döntés.”