„Jóakarattal és beruházásokkal mind a történelmi, mind a gazdasági ügyek megoldhatók. Nehezebbnek látom azt, ami éppen kapocs volt a két ország között: a szlovákiai magyarok kérdését. Ez vita volt az 1990-es évek elején, és nem oldotta meg Szlovákia tagsága sem az Európa Tanácsban, sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban: Magyarország és a szlovákiai magyarok sem látják biztosítva a mára félmillió alá csökkent közösség jövőjét. Megfelelő területfejlesztéssel, az infrastruktúra radikális javításával az anyagi jövő megteremthető, az elvándorlás lefékezhető. Változtatni kellene a magyarellenes céllal létrehozott közigazgatási rendszeren is, de a nemzetiségi probléma megoldásának kulcsa a hivatalos kétnyelvűség bevezetése a jelentős magyar lakossággal bíró területeken. Az adott dél-tiroli példán kívül Nyugat- és Észak-Európa számos vidéke kínál jól működő modellt. Mivel a városokban a szlovák elem jutott többségre, és az életszínvonal is magasabb a magyarországinál, többé nem lehet azzal riogatni országot-világot, hogy valódi egyenjogúsághoz jutva a dél-szlovákiai magyarok önrendelkezve átcsatolják az országrészt Magyarországhoz.
Az Európai Unió hivatott a határvitákat és a nemzetek közötti konfliktusokat megakadályozni. Erre csak akkor lesz képes, ha szembenéz a nemzeti kisebbségek létező problémájával, és határozottan föllép orvoslásuk érdekében.”