Számoljunk le végre a civil politikusok mítoszával!

„Azt is meg kellene érteni, ha már demokráciáról, demokratikus versenyről papolunk, hogy nem véletlenül van az, hogy a sikeres jelölteket a leggyakrabban pártok állítják. Mások is állíthatnak, csak ritkán lesznek sikeresek. Mégpedig azért, mert a pártok képviseleti intézmények. Azért jöttek létre, hogy érdekekben és népszerű elgondolásokban osztozó emberek kiválasszák maguk közül azokat, akik a hozzájuk hasonló helyzetben lévők, hasonlóan gondolkodók képviseletét el tudják látni.

Jó esetben mire egy párt embere eljut oda, hogy országgyűlési képviselőjelölt legyen, már egy csomó embert meggyőzött arról, hogy ő a legalkalmasabb a pártot támogatók érdekeinek és az általuk vallott értékek képviseletére. Vagy legalább vannak emberek, a párt tágsága, akikkel azt a jelöltet el kell fogadtatni.

Persze ma már a pártoknak nem nagyon van tagsága, pláne aktív tagsága, és gyakran nagy mértékben érvényesül a párton belüli kontraszelekció és korrupció. Tehát nem biztos, hogy a legalkalmasabb jelöltek kerülnek oda. De legalább van egy folyamat, ahogyan a jelöltek kiválasztódnak, és van valamilyen fajta elszámolási kényszer a párttagság felé, akik felé a jelölt és a pártvezetés felelősséggel tartozik. Kinek tartozik elszámolással a »civil jelöltekért« kiáltó értelmiségi megmondóember? Milyen következményekkel jár az ő karrierjére és életére nézve, ha rossz jelölteket javasol?”