Jönnek a választások, most kell megint eldönteni, hogy azt szeretnénk, ha az egymást mindig felismerők mondanák meg újra, hogy mi legyen, vagy az örök parasztok.
„Nos, az a szomorú hírem van, hogy ez ügyben az égvilágon semmi sem változott, sőt csak rosszabb lett, de akkor is mondom, hogy tehát mindezek alján ez az ország élt, lüktetett, alkotott, szeretett, nemzett, tette a dolgát. S ha eljött az idő, hát meghalt, az örökkévalóság szép hitével szívében, mert az örök jobbágyok és parasztok, a folyton csak megalázott, szólásszabadságtalan, könyörtelenül elnyomott, feleslegességeket tanuló deákok és tekintélyelvű tanítóik és tanáraik ebben hittek. Nem pedig a belvárosi »értelmiségiek« mindig mindent megkérdőjelező nihiljében meg világmegváltó utópiáiban, amelyek mindig és újra meg újra szépen slichtolt hullahegyekkel voltak megjelölve, egyre nagyobb dicsőségére az egymást mindig felismerő és számontartó lukácsistáknak.
Tényleg, jönnek a választások, most kell megint eldönteni, hogy azt szeretnénk, ha az egymást mindig felismerők mondanák meg újra, hogy mi legyen, vagy az örök parasztok, de ez most mellékes. Most rólatok van szó, tirólatok, akik vagy ezren kibuliztatok ismét a térre, a másik ezer meg a szokásos volt, szóval kibuliztatok oda, hogy kijelentsétek, ez így nem mehet tovább, mert tinektek olyan, de olyan nehéz, annyi, de annyi feleslegességet kell megtanulni, és olyan, de olyan nyomasztó, nagy szólásszabadságtalanságban szenvedtek. És megfojt benneteket a tekintély meg a dölyf, miközben – jóindulatúan elhiszem nektek még ezt is – bennetek is ott dübörög a táltosfiú nagy természete.
Mély meggyőződésetek szerint »Az én jachtomra vár a tenger, / Ezer sátor vár énreám, / Idegen nap, idegen balzsam, / Idegen mámor, új leány, / Mind énreám vár, énreám. Az egész élet bennem zihál, / Minden, mi új, felém üget, / Szent zűrzavar az én sok álmom, / Neked minden álmod süket, / Hasítsd ki hát aranyszügyed.«
Jól van, nincsen ezzel semmi baj, gyerekek, a szent zűrzavar már megvan, most viszont kellene mellé egy kis teljesítmény. Egy kis szerénység, egy kicsike jóféle csend, csihadás. Egy kicsikét bele kellene pillantani a múlt mélységes mély kútjába, mert e pillantás híján hajlamos azt gondolni az ember, hogy ővele kezdődött és ővele végződik minden.
S leginkább azt, hogy ő valami kivételes, sosem volt csoda, manapság úgy mondanánk: hajlamosak vagytok elhinni, hogy a hátsó feletekből rángattátok elő az egész világot. Pedig higgyétek el, dehogy rángattátok, nem csináltatok ti még semmit sem. Viszont kiválóan megtanultátok önnön kisszerűségeteket, nihilizmusotokat, tehetségtelenségeteket és mélységes mély lustaságotokat megmagyarázni és ellátni eszmével, ideológiával, »gondolat helyett gondolatmenettel«.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Lakatos Márk-botrány: újabb gyomorforgató részleteket tárt fel egy fontos tanú.
Átlagosan 21,2 százalékkal tervez a kormány.
Ezt hívják kettős mércének és sumákolásnak.
Akkor a Fideszt „mindössze” 15 százalékkal „mérték” alul!
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
