Sok módon lehetne ekézni Orbán Viktort

„Annyi, de annyi módon lehetne ekézni Orbán Viktort, de tényleg – nagyon sok módon, temérdek tónusban és színes árnyalatban, mindenféle pozícióból, még a messzi Brüsszelből is, ha egyszer a közeli Budapestről nem megy. De nem: a magyarországi baloldal egy bizonyos részének ehhez az amúgy nem túlságosan nevezetes földművelésügyi és népegészségügyi mutatványhoz mindjárt és rögtön Adolf Hitler kell. A Führer.
Tudjuk, az a bajuszos pasas a II. Világháborúból.

A meglehetősen »érdekes« eljárás legújabb alkalmazása Heller Ágnestől származik, aki egy interjúban a Jobbikkal való összefogás (!) mellett érvelve egyszerre csak úgy fogalmazott, hogy

»Az Amerikai Egyesült Államok és Churchill is együttműködött Sztálinnal, mert volt valaki, akit le kellett győzni.«

Az ember esze megáll – kiesik kezéből a pohár, és lassított felvételen törik össze a padlón. Tudniillik: mi van?! Vagy mi nincs?
És ugyan, ki volna ebben az elmés képletben, mondjuk, Churchill – ha már szóba jött. Ugye, nem?

Persze filozófusasszony nyilván kimagyarázhatja a dolgot, már amennyiben rákérdez még nála valaha, valaki. Tűpontosan kifejti majd, hogy nem, egyáltalán nem értjük, történelmi párhuzam volt, messzi, s meglehet, kicsit pontatlan is (hirtelen semmi más nem jutott eszébe); másrészt pedig –és főként – ARRA (©) egyáltalán nem gondolt, fel se ötlött benne, mit képzelünk, meg egyébként is, ne Irigy Hónaljmirigyet, akarom mondani Varga-Bíró Tamást olvassunk a Magyar Időkben, sokkal inkább Lukács Györgyöt a könyvtárban – ha már tényleg, annyira őszintén és mélyen rá akarunk döbbenni, hogy milyen menthetetlenül hülyék vagyunk.

Nóvan voz sot, nóvan voz torcsörd.

Persze, volt már Orbán Viktor cigány (itt vélhetően elfelejtettek egyeztetni), meg minden más is, például törpe, identitás nélküli senki, papucs orrán pamutbojt. Rendszeresen kezelik a pszichiátrián.

No, de a Vezér, most tényleg?

Néni kérem - egy kicsit el vagyok szontyolodva.

Másfelől ezek a Hitlerrel való összevetések, túl azon, hogy egész egyszerűen hihetetlen mértékben méltánytalanok és aljasak, ha akarom, végeredményben felérnek egy kisebb holocaust-relativizálással is. Bizony. Legalábbis a szívemben kuporgó common sense időnként ezt súgja nekem - meglehet, némileg pontatlanul.

Mindenesetre azt hiszem, erről a vonatról igen gyorsan le kéne szállni - egészen biztos, hogy nagyon, nagyon nem jó irányba visz.”