„Csakhogy én most sem tudok mást írni, mint amit abban a fészbukos eszmecserében megjegyeztem. Általában tartom hibának, ha hivatalosságok jóindulatától, közbenjárásától tesszük függővé a dolgok kimenetelét nem pedig intézményektől, mindenkire érvényes szabályoktól. Épp az az egyik gondunk, hogy e tekintetben a jelenlegi magyarországi szemlélet és gyakorlat maga a feudalizmus. Szerintem, Katinka csapata (férje) épp ezt ismerte fel: a kijárókra, a hajbókolókra épülő Magyarországon olyan előnyökhöz is juthatnak, amilyenekre az USA-ban sosem. Ezért bizony Katinka fényes, de mégiscsak kérészéletű sikerei hosszú távon több erkölcsi kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak a közösség egészének.
A miniszterelnök – a miniszter, egyáltalán a NAGY EMBER – közvetlen beavatkozása a hatáskörébe nem tartozó ügyekbe, és az ezt áhító magatartás ugyanúgy roncsolja a magyar társadalmat, mint amikor a NAV elnöke egy telefonnal elintézi, hogy a választókörzetében csökkentsék a benzin árát. Mert nem lehet kivétel! Amíg csak egy esetben is megengedhetőnek tartjuk a kivételes helyzetekre hivatkozó magyarázkodást, addig marad az, ami van: a feudális uram-bátyám ország. Ezért mindenki ott kezdje a változtatást, ahol éppen van, ne pedig mástól várja a cselekvést! Mert e nélkül az élhetőbb országgal kapcsolatos reményeink nem válhatnak valóra. Még az élsportban sem!”