„Szanyi persze többek között abban téved, hogy Marton kapcsán más esetekben az erőszak elég plasztikus módon (rányomta a fejét a hímtagjára) megjelent, és ebben a történetben is erősen jelen volt legalább a hatalommal való visszaélés, akkor amikor egy kocsiban valaki letérdel, előveszi hímtagját és azt kéri, puszilják meg azt.
De Szanyi már vitaképesebb, jogosabb kritikákat is felvet az interjúban. Például jól állapítja meg az egyik legfontosabb problémát a nők elleni erőszak ügyében.
(...)
Bár sokszor úgy néz ki, valóban megfellebbezhetetlen igazság van ezekben a történetekben, de a valóság az, hogy sok áldozat előállása után áll fel ez a társadalmi igazság, aminek az alapja nem a megfellebbezhetetlenség, hanem a több történet egybehangzó állítása. Ezt pedig nehéz überelni. Szanyi esetében is azért érkezett a vele szemben felálló »kórus«, mert 10 nő egybehangzó vallomása után próbálta úgy beállítani a történetet, mintha nem lenne a maradék 9 nő, csak Sárosdi Lilla, és egy ilyen torzított történetmesélés alapján próbált ítélni az EP-képviselő az ügyben.”