Szegény Spinoza

„Nem is olyan régen a liberális véleménygrófok a Jobbikot még a kormánypártok ellenzéki segédcsapatának tartották, azt sugallva, hogy éles hatalmi helyzetben a szélsőjobb összeállna Orbánékkal, avagy Orbánék a szélsőjobbal, mindegy. Egyik kutya, másik eb, szóval összenő, ami összetartozik, akkoriban ez volt a liberális kórus főszólama.

No de, hol van már a tavalyi hó? Minap a Spinoza-ház langymelegében bizony az utolsó pelyhéig elolvadt. Mi több, Heller Ágnes asszony egy internetes fórumon még áldását is adta a Vona Gáborral való kokettálásra, a nagy cél, Orbán Viktor megbuktatása érdekében. Semmit sem feledve, de mindent megfontolva, maradék híveit feloldozta az önmarcangolás, a sokakban nyilván feltoluló gyomortáji öklendezés kényszere alól.
Vonáék liberális háziasítása ily módon jó úton halad, a Jobbik vezére alighanem kipipálhatja ezt a feladatot. Azt ugyan legföljebb sejtheti, vajon hány szavazatot hozhat konyhájára ez a manőver, mekkora a Spinoza-ház szavazatszerző kapacitása, s mindez miként hat majd a széles értelemben vett ellenzéki táborra. Vonz-e, taszít-e ez a flört, ki tudja? Saját radikálisait például taszítja, úgy fest, nekik minden, ami egy idő óta a Jobbikban történik, már a soknál is több. Ám Vonának ezzel együtt most már vállalnia kell a kockázatot, nemigen tehet mást, mint hogy ragaszkodik új, immár néppárti maszkjához, attól remélve a kieső radikálisokat kompenzáló új voksokat. Kétes kísérlet, de már belevágott.”