Vona és Gyurcsány kézfogása

„Egykori alapítóként úgy gondolom (és nem vagyok ezzel egyedül), hogy a Jobbik a születésekor kijelölt egy morális demarkációs vonalat, amelyet nem léphet át anélkül, hogy ne válna milliók elárulójává.

Ne felejtsük el, hogy amikor a Jobbik ifjúsági mozgalom párttá alakult 2003-ban, ugyan erkölcsileg a csúcson volt, de a társadalmi támogatottsága még nagyon alacsony volt. Igazából a 2006-os erőszakos események, Gyurcsány őszödi beszéde és az azt követő tömeges tiltakozó megmozdulás – amelyet az akkori karhatalom politikai megrendelésre káoszba taszított, majd erőszakba fullasztott – volt az a fordulópont, ami sok-sok tisztességes embert a Fidesz mellett a radikális Jobbik mellé állított.

Azaz elmondható, hogyha nincs Gyurcsány brutális politikája és az abból fakadó szégyenletes jogtiprás, nincs ma Jobbik sem. Vagy legalábbis nem olyan erős, mint utóbb lett. Gyurcsány ostoba egoizmusa, a hatalomhoz való beteges ragaszkodása emelte fel a Jobbikot az akkor még méltónak tartott helyére. Hatás–ellenhatás 2006 után.

Egy ilyen fogantatást, születést és felemelkedést követően sok változás beleférhet egy párt programjába, ideológiájába, szövetségi stratégiájába, de az, hogy Gyurcsány Ferenccel és társaival egy asztalhoz üljön megállapodni, semmiképpen sem. Ezzel az erővel a mai Jobbik vezetői előszedhetnénk az egykori alapító nyilatkozat összegyűrt lapjait, és magukkal vihetnék a mosdóba, mikor nagydolgukra indulnak.”