Az energiatermelés, mint vallás

„Németországban – ahogy a legtöbb identitászavaros nyugati társadalomban – is tombol a zöld »vallásosság«. Vegánok, buddhisták, »nemártók«, szörnyűséges és bűnös múltjuk, valamint a hagyományos és borzalmas nyugati élet elől mély és tiszta spiritualitásba menekülő Jó Emberek.

Velük kapcsolatban egyébként a legrosszabb hír, hogy általában fiatalok, és mély, nagyon mély spiritualitásuk ellenére általában igen jól keresnek, és ezen igen jó keresetük ellenére mélyen buták. Ez a tény, valamint rikítóan tejfehér bőrszínűk pedig fogékonnyá teszi őket az olyan kirívóan kártékony baromságokra, mint a megújuló energiákban való szektás vakhit – erre a későbbiekben még lesz konkrét példa – és azok agresszív védelmezése a Józan Ész ellenében.

Elsődlegesen nézzük, mi az velük követendő helyes viselkedésforma:

Soha, de soha nem állunk le velük vitatkozni az energiatermelésről. Nekik ez vallás, őket nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül, meg minek hogy van értelme. Érvelne bárki egy hithű muszlimmal szemben mondjuk Mekkában?

(Sajnos) nekünk nem volt SS-Standartenführer a nagyapánk, meg az ő nagyapja se volt rabszolgakereskedő, úgyhogy ez nem a mi problémánk. Ezt természetesen sose mulasszuk el közölni velük.

Németországban már nem igazán lehet velük mit kezdeni, de Magyarországon hívjuk fel figyelmüket nyugodtan az örök aduász választások kívánatosságára. Sajnos Paks II-ről nem tudnak népszavazni, bármennyire is szeretnének, jövőre viszont lesz valami országgyűlésinek nevezett izé, azon esetleg elindulhatnának, aztán majd urnazárás utána 5-7 perccel összeszámoljuk, pontosan hány követőjük van.

Ezeket kitartóan és következetesen alkalmazva egészen biztosan agresszív és ostoba reakciókat csikarunk ki belőlük, amelyeknek ismét ne engedjünk! Tanuljunk a tőlünk nyugatra alkalmazott agendából. Ma csak az olcsó áramot veszik el tőlünk, holnap pedig a véres bélszínt, majd a tojásrántottát. Nem és nem!”