Ami jelenleg zajlik, annak két nyertese lesz. Az egyik az újrázó Orbán Viktor lesz, a másik pedig Vona Gábor. A Jobbik elnöke néppártosodási buzgalmában tovább növelheti támogatottságát a kormányt váltani akarók szavazók körében. Mert ne feledjük, a demokrata ellenzék jelenleg nem a Fidesszel, hanem a Jobbikkal versenyez a második helyért. És a szövetségkötési hajlandóság hiányában ez a verseny is eldőlni látszik. A kampány hajrájában az a párt tudja majd elnyerni az ellenzéki szavazatok többségét, aki a legközelebb áll ahhoz, hogy a Fideszt megállítsa. Ma nagyon úgy tűnik, ez nem az MSZP lesz, és nem is a többi baloldali kispárt, LMP-vel és DK-val együtt.
Botka László tárgyalási alapnak teljesen megfelelő ajánlatát feltűnő gyorsasággal utasították vissza a megkeresett pártok vezetői. Mintha összebeszéltek volna. Közben az oldalvonalról bekiabálók is az MSZP miniszterelnök-jelöltjének távozását sürgetik./ A Lattmann-Tarjányi történetben elképesztő világ tárul fel a háttérben. Na erre biztos, hogy a társadalom több, mint két harmadának nincs szüksége./ Sokakban Bajnai Gordon története sejlik fel. Van egy sikeres, valódi eredményeket felmutató ellenzéki jelölt, aki az ellenzéki szavazók többségének bizalmát élvezi. És alig fél évvel a választások előtt alighanem sikerült végképp ellehetetleníteni szövetségkötési terveit. Belülről, a saját táborából tették tönkre, nem érdemes fideszes ármányt, összeesküvést keresni a háttérben. Felesleges azzal is sokaknak áltatni magát, hogy a szegedi polgármester nem volt jó jelölt. De, jó volt, a mostani helyzetben a legjobb. A poszt emeszpés, és önmagát liberálisnak gondoló politikusok és értelmiségiek szokásos “ keverése” pusztította el a siker esélyét.
Mi, liberálisok, az alábbi kérdésekre a szétforgácsolódott baloldaltól Botka Lászlón kívül még senkitől nem kaptunk érdemi választ. Hogyan akarnak nyerni jövőre? Hogyan akarják a 106 egyéni körzet többségét megnyerni a külön listákkal? Ki az a miniszterelnök-jelölt, akit Botka László helyett a teljes ellenzék elfogadna? Mert amíg ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató és egyértelmű válasz, addig jogosan merül fel a gyanú, hogy az ellenzéki pártvezetők többsége 2018-ban akarva, vagy akaratlanul, de Orbán Viktor újrázásért dolgozik.”