„A szociknak mindig gyanús, ha valamelyik polgi nem lop el mindent, ami a keze ügyébe akad. Biztos rohadt fideszes, szoktak összesúgni a háta mögött. De mit volt mit tenni, nagy durcásan beálltak Botka mögé. Ímmel-ámmal. Mintha a fogukat húznák.
Csakhogy Botka Laci előállt a nagy tervvel, A Gyurcsány nélküli összefogás munkacímű dolgozattal. Mondom: lakli Laci okosabb az átlagszocinál. Emlékezett, hogy Ferenccel mindenképp bukni fognak. És innentől kezdve Botka sorsa megpecsételődött. (Meg az ellenzéké, de ez most nem tartozik szorosan a témához.) Közvetlen környezetén kívül senki sem támogatta őszintén ezt az ötletét. Még a ballib média is naponta keresztre feszítette a gyurcsánytalanításra tett törekvése miatt. Botka szépen lassan olyan egyedül maradt, mint a kisujjam. Papírforma.
Gyurcsány befolyása az ellenzékre még mindig felfoghatatlanul nagy és egyben feldolgozhatatlanul érthetetlen. Gyurcsány egyszer már felgyújtatta az ő Rómáját. Gyurcsány símaszkos terroristáihoz képest a spanyol rohamrendőrök nyeretlen kétévesek. Emberi jogi aktivisták. Angolkisasszonyok. 2006 októberében Gyurcsány megmutatta, mit is gondol a demokráciáról, a szólásszabadságról, a gyülekezési jogról. A hatalomról. És megmutatta, hogy jár az, aki ellene fordul. Gyurcsány és köre minden ellenállás nélkül tudta megbuktatni Botkát. Végtelenül elkeserítő és riasztó, hogy a jelenlegi ellenzék még mindig Gyurcsány zsebében van, még mindig az ő befolyása alatt áll. Pedig én naivan, a szívem mélyén reménykedtem, hogy leszámoltak a hibbant Néróval és a lelkiismeretüket terhelő 2006-os rendszerszintű rendőrterrorral.
Az ellenzéki összefogás ma úgy néz ki, hogy Gyurcsány összekapaszkodik a 2006-ban általa lövetett egykori gárdaalapítókkal, a Simicska-párttal és a Soros által pénzelt kispártokkal. Így akarják megbuktatni az Orbán-kormányt. Innen üzenem: nem fog sikerülni nekik.”