Nagy döntést hozhatnak Németországban: rögtön a választás után visszavonnák a sokat vitatott törvényt
Gazdaságilag és politikailag is bonyolult folyamat jöhet.
Aki Merkel leváltását szorgalmazza, annak nincs más választása, mint hogy a posztkommunista, nyíltan marxista szélsőbaloldali Linkét vagy a nagyon ingadozó színvonalú, felesleges szélsőségektől sem mentes jobboldali AfD-t válassza.
A cím értelmezhető lenne cinikusan vagy akár ironikusan is, de biztosítok mindenkit róla: komolyan gondolom.
1. Aki a jövő vasárnapi német választásokon Angela Merkel és a jelenlegi kormány leváltására szeretne szavazni, annak nincs más választása, mint hogy valamelyik szélsőséges, különösen német értelemben vett szélsőséges pártra szavazzon. Vasárnap nagyon cuki „gyermeksajtótájékoztatót” tartott Angela Merkel, ahol berlini gyerekek kérdezhették politikájáról vagy éppen kedvenc ételéről. A nyolcéves Eva kérdésére a kancellár megerősítette, hogy a választások után az SPD-vel, a zöldekkel és az FDP-vel hajlandó együttműködésre, az AfD-vel és a Linkevel nem. A Merkel által kooperációra érdemesnek tartott pártok már korábban kifejezték, hogy készek a CDU-val a koalícióra. A kocka el van vetve, nagyon sok gondolkodnivaló így már nincsen. Aki tehát Merkel leváltását szorgalmazza, annak nincs más választása, mint hogy a posztkommunista, nyíltan marxista, szélsőbaloldali Linkét vagy a nagyon ingadozó színvonalú, felesleges szélsőségektől sem mentes jobboldali AfD-t válassza.
2. Elég émelyítő érzése lehetett annak, aki élőben végigkövette a két kancellárjelölt, Angela Merkel és Martin Schulz vitáját. Az izzadtságszagú beszélgetésen kisgyermek módjára örült Merkel és Schulz, ha végre sikerült találniuk valamit, amiben nem értettek egyet. A legnagyobb „egyet nem értés” Schulz hatalmas blöffje kapcsán bontakozott ki, amikor is azt mondta: leállítaná az uniós csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. Merkel mosolyogva megjegyezte, hogy érti a trükköt és a vita kedvéért bele is megy, de azért azt hozzátette, hogy Sigmar Gabriel (SPD-külügyminiszter, Schulz párttársa) éppen pár napja tartott sajtótájékoztatót a török csatlakozás folytatásáról. A vitán még az a hihetetlen jelenet is megesett, amikor a nagyon profi újságírói kérdések kapcsán Merkel védte meg Schulzot és annak bevándorlási politikáját. A két órás műsor végére több millió néző számára válhatott egyértelművé:
3. Különösen érdekes volt a vita után a német sajtó reakciója. Claus Strunzot, a vita egyik moderátorát, a Sat 1 magántelevízió hírigazgatóját fasisztázták le többen, mert túl sok migrációval kapcsolatos kérdést tett fel. Strunz olyan kérdéseket boncolgatott, amelyek az AfD kampányában is megjelentek, ezért őt az AfD beépített emberének nevezték. Különösen érdekes, hogy a német média egyik legprofibb újságírójának oda „nem illő”, migrációt és migráns-német együttélés nehézségeit firtató kérdései miatt a mainstream média a Sat 1 (!!!) hírigazgatójából azonnal nácit csinál, és egyfajta gondolatrendőrség módjára próbálja korlátozni, hogy egy kancellártól és annak kihívójától mit lehet élő adásban kérdezni és mit nem.
4. Rengeteg egyéb apró jel utal még a német demokrácia válságára: a már sokat emlegetett kölni erőszak eltussolásának körülményei; a német közbeszédet uraló politikai talkshow-k tabukat felállító, a kormány politikáját követő témaválasztásai, beszélgetései; a szavazótáborok teljes keveredése, ahol egykori klasszikus szocdem kerületek mára kereszténydemokratákká váltak és fordítva. Hosszan lehetne még folytatni a sort.
A mostani választás eldőlt: az egyetlen nyitott kérdés, hogy marad-e a nagykoalíció vagy a CDU/CSU képes lesz a liberálisokkal (FDP) együtt, az SPD nélkül kormányozni. Az azonban, hogy az AfD a hatalmas médianyomás ellenére (múlt héten a Die Welt közölt Alice Weidel AfD listavezető magánlevelezéséből szemelvényeket) 10% feletti eredményre számít, a német politika egyik halvány, de változásokat sejtető jele lehet. És ha ez a változás megindul, az a jelenlegi demokráciadeficitre is jelentős kihatással lesz.