Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Meglehetősen optimista és merész kijelentés volt a 2010-ben hivatalba lépő kormány vezetői részéről, hogy tíz év alatt egymillióval növelik a foglalkoztatottak számát Magyarországon.
„Meglehetősen optimista és merész kijelentés volt a 2010-ben hivatalba lépő kormány vezetői részéről, hogy tíz év alatt egymillióval növelik a foglalkoztatottak számát Magyarországon. Ezt akkor nemcsak az ellenzék, hanem mértéktartó gazdasági szereplők is megmosolyogták, de legalábbis erős kétkedéssel fogadták.
Hogy miért? Azért, mert abban az évben, nagyrészt nyolc év felelőtlen gazdaságpolitikája miatt, a pénzügyi összeomlás szélén táncolt az ország, az államadósság és a munkanélküliség az egekben volt, a lakosság pedig a devizahitelek terheit nyögte. Egy hajszál választott el minket attól, hogy Görögország sorsára jussunk, és hitelezőinknek újabb és újabb mentőövért könyörögjünk. Emellett a foglalkoztatottak mintegy hetven százalékát adó hazai kis- és középvállalkozásokra (kkv) szintén az eladósodás és a tőkehiány volt a jellemző, miközben az európai versenytársaik kondíciói sokkal biztatóbbak voltak.
A pénzügyi stabilitás megteremtése, az államadósság megfékezése mellett a hazai kkv-k feltőkésítésére volt a legnagyobb szükség, hiszen azt már az általános iskolások is tudják Széchenyi István nevével összefüggésben, hogy tőke és hitel nélkül nincs gazdaság. Aztán nem utolsósorban a fegyelmezett pénzügyi politikának és a világgazdasági konjunktúrának köszönhetően növekedési pályára állt az ország. A foglalkoztatottság folyamatos rekordokat dönt, idén május-júliusra eljutottunk oda, hogy 4 millió 434 ezren dolgoztak a munkaerőpiacon, ami a rendszerváltás óta csúcsnak számít, és már csupán százkilencvenháromezren voltak munka nélkül.”