A haladók magyarproblémája

„A haladók csodálják a német felsőbbrendűséget, amely most épp nem faji, hanem morális jellegű. Olyan gyorsasággal szeretnék Magyarországot Berlinből kormányozhatóvá tenni, hogy attól bármelyik Quisling megnyalná mind a tíz ujját.

Így tehát a haladó kitörő lelkesedéssel fogadja a külföld megjelenését Magyarországon, legyen az Brüsszel, az Európai Bíróság, a Clinton klán, Szrgya Popovics, Soros, McCain, vagy épp a Szelfimutti. A külföld csak jó irányba fordíthatja az ugart, hiszen civilizálja azt. A haladók keserű felismerése az, hogy a magyarok maguktól képtelenek a progresszív megváltásra.

Ezért szükség van a kívülről érkező üdvözülésre, még akkor is, ha az ugar mocskában dagonyázó magyarok belegebednek.

És ha a megváltás esetleg néhány ország lángba borulásával jár együtt, az nem probléma, a haladó boldog, hiszen semmiféle komoly javulás nem jöhetett volna létre tömegek beáldozása nélkül. Azokat a tömegeket pedig érdemes beáldozni, hogy a haladó végre boldog legyen. A föld körüli turnéban utazó aktivisták pedig mossák kezeiket, hiszen ők nem megválasztott politikusok, így felelősségük sincs.

Ők csak tanácsokat adnak a forradalomhoz.”