„A probléma mindössze annyi, hogy nem tudjuk, mi az a közjogi rendszer, amiben a demokrata ellenzék és a Jobbik ki tudna egyezni egymással; nem tudjuk, hogy a Jobbik, ha győzne, nem viselkedne-e ugyanúgy, mint a Fidesz; nem tudjuk, ha a kormánytöbbséghez szükséges lenne, a Jobbik koalícióra lépne-e a Fidesszel; nem tudjuk, az egyéni kerületi átszavazásra sarkallt demokrata választók egy része nem maradna-e ott a Jobbik táborában.
A Jobbik amúgy is azon dolgozik, hogy a nacionalizmus, az újraelosztási követelések és a kirekesztés hármas programjával új politikai centrumot teremtsen. Ha a Jobbik ezen a platformon sikeresen építkezik a Fidesszel szemben, akkor a baloldalra többé nincs szükség. Nem is elsősorban a múltja miatt, vagy mert a vezetői hiteltelenek, hanem strukturális okból: más töltené be a szociális elégedetlenség megfogalmazójának szerepét, csak éppen hierarchikus társadalomképpel és tekintélyelvűséggel kombinálva.
Nem véletlen, hogy a Jobbik nem beszél összefogásról. A baloldalnak 2010 után azáltal kellett volna elbillentenie a centrális erőteret, hogy magához vonzza a Jobbik táborába vándorló elégedetleneket és a passzivitásba menekülő szavazók százezreit. A Jobbik legyőzése lett volna a Fidesz legyőzésének előszobája.”