Üldözik, de boldog

„A sikereket pedig halmozza, úszóként már mindent elért, hiszen most hazai közönség előtt is világbajnok lett. Hova tovább?

Tokióba. Az előttem álló évben versenyzőként nagyokat léphetek előre. Jövőre »csak« Európa-bajnokságot rendeznek, nem lesz rajtam nagy teher, kísérletezni fogunk, azt csináljuk majd, amit a hosszú távú felkészülés szempontjából jónak látunk. Úgy érzem, hogy idén elért győztes idők 200 és 400 méter vegyesen nem tükrözték azt a munkát, amit a felkészülésbe beletettem. A fejemben idők vannak kitűzve, amiket el akarok érni, mert ha nem lépek előre, akkor a következő három évben utol fognak érni. Rövidpályán, 400 vegyesen éppen a napokban döntötték meg a világcsúcsomat, mindenki engem üldöz, ha kicsit leengedem a kardomat, máris döfnek. Tudom, hogy a japánok, az amerikaiak és az ausztrálok most is azt elemzik, hogy hogyan úsztam nagymedencében 2.06.12-t 200-on, a 400 vegyesben pedig hogyan értem el a 4.26.36-os világcsúcsot. Ha nem faragok tovább ezeken az időkön, akkor esélyt adok nekik arra, hogy Tokióig utolérjenek, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.”