Megértem a város elöljárójának azon igyekezetét, hogy eltüntesse a város egyik leginkább szembetűnő jelenséget, a koldulást.
„Természetesen, értem és megértem a város elöljárójának azon igyekezetét, hogy eltüntesse a város egyik leginkább szembetűnő jelenséget, a koldulást. Ez esetben azonban a bizalomtörés nem könnyíteni, hanem nehezíteni fogja a megoldási kísérleteket, illetve a koldulni küldött gyerekek csoportos intézményesítése jelentős többletköltségeket is jelenthet hosszú távon a helyi önkormányzatnak. A rend(csináló)őrségi eljárás és hozzáállás rövidtávon úgy tűnhet, hogy működik, mert félelmet és bizalomcsorbulást okoz, de a kéregető gyerekek és családok helyzetének a megoldásával végső soron a szociális szakemberek szembesülnek, a széleskörű együttműködés és a bizalomkeltő közös munka keretében. Érdemes a lakosságnak ehhez a munkához csatlakozni.
Máig örömmel tölt el az, amikor a gyerekkori roma barátaim a dicsőszentmártoni Dallas negyedből (kártiérből) családostul, együtt integetnek nekem az utcán. Ők legtöbben gyerekként apával és anyával együtt nőttek fel, bár a szülők gyakran »koldultak« cukrot, kenyeret, halat, olajat stb. a szomszédból. Nem kellett utcára menniük emiatt, mi ott laktunk szemben, ott voltunk, velük együtt.”