„Egy: Az öngyilkosság nem bűn. Az öngyilkos nem bűnös, hanem áldozat. Vannak vallások, amelyek megbélyegzik, például nem temetik el őket, de ez csak azért van, mert Istent is olyan gonosznak gondolják, amilyenek ők maguk.
Kettő: az öngyilkos határtalanul és elviselhetetlenül szenved, végső soron ez a szenvedés okozza a halálát. Neki is van életösztöne, és valójában nem meghalni akar, hanem a szenvedéstől szabadulni, csak az öngyilkosság pillanatában nem lát más megoldást.
Három: nincs »öngyilkossági hiszti«, ez sürgősen felejtős. Aki azzal »fenyegetőzik«, hogy megöli magát, az valójában segítségért kiabál, és minden adat azt mutatja, hogy ha ezt a segítséget nem kapja meg, előbb vagy utóbb tényleg megöli magát.
(...)
Hét: az öngyilkosságnak soha nem egy oka van. Nagyon-nagyon sok esetben gyerekkorban elszenvedett lelki bántalmak, önértékelési gondok vannak a háttérben, ismét sok esetben szervi, mentális, idegrendszeri zavar, ami lehet öröklött is, vagy ezek kombinációja, amihez hozzájárulhatnak sikertelenségek, halmozódó kudarc- és veszteségélmények.
Nyolc: tehát ne haragudj az öngyilkosodra, de ne haragudj magadra sem. Nem miattad van, ami az anyukáddal, apukáddal, tesóddal vagy társaddal történt. Még akkor sem, ha te is összevesztél vele. Nem te vagy az, aki megmenthette volna, pont azért nem, mert az öngyilkosság többokú dolog. Lehet, hogy segíthettél volna valamennyit, de ahhoz tudnod kellett volna, hogy mekkora a baj, és hogy mit kell csinálni. Nem tudtad. Ez ilyen. Ne bántsd magad emiatt.”