„Az új Katinka-forradalom legunortodoxabb eleme, hogy magának a Nemzetközi Úszószövetségnek kívánna ébresztőt fújni. Belengetve, hogy NBA-s vagy teniszes mintára bármikor kiforrhatja magát puszta sportérdekből egy új, profi, piaci alapokon álló szervezet. Vagyis azt üzeni a FINA-nak, hogy nem árt, ha vigyáznak. Ezzel kapcsolatban persze egyértelműsítette az álláspontját az Iron Corp. Nem lesz FINA-bojkott Hosszú Katinka részéről. Ha azonban visszavonul – annyira az sincs messze már –, aligha nő majd sportági lobbiereje. Ráadásul az általa képviselt agyonversenyzett szezon módszer korántsem terjed olyan ütemben, ahogy elképzelte. Egy ilyen forradalomhoz viszont a metodika áttörése nyilvánvaló alapfeltétel.
Ezzel szemben viszont, úgy tűnik, eredményesen kilincseltek a FINA-nál az erős gazdaságú országok (USA, Nagy-Britannia) sportolói, akik fiatalok, számspecialisták – leginkább mell- és kisebb részben gyorsúszók –, és szívesen belemártanák a mancsukat egy olyan mézesbödönbe, amely nem félig üresen kerül eléjük. Allegória: a gimnázium toronymagasan legjobb tanulója vakmerőt húz, amikor bejelenti, hogy iskolája rossz, de ahelyett, hogy átiratkozna máshova – amit a másik iskolákon kívül senki nem kíván –, leszögezi: ő maga akar új sulit létrehozni a jelenlegivel szemközt. Ehhez nem kizárólag más tanulók tömeges támogatására van szükség, hanem a tanári karnak, a fenntartónak és a többi diák szüleinek is lehet hozzá egy-két szava, miközben piaci oldalról is veszélyes az üzem. Igaz, ha csak annyit ér el, hogy javaslatai nyomán az iskola komoly belső munkába kezd, és jobbá válik, az már eredmény. Ehhez viszont nem biztos, hogy Katinka-féle fellépésre van szükség.
Talán nem jár messze az igazságtól az, aki úgy vélekedik: az a retorikai eszköztár, amivel az Iron Lady él – az amerikai NBA-kosaras LeBron Jamest is másolva –, valójában az Iron márka építéséről is szól. A piactesztelés az úszást, a lelkesítést és a konfliktuspartit egyaránt kedvelő magyarokon zajlik. Folytatás a világbajnokság után.”