Eddig tartott a Momentum hitelessége

„Tisztelt Momentum, Kedves András! Ha gondotok van egy újságcikkel, tessék elfáradni a bíróságra! Nem a leggyorsabb módszer, de jogállamban ezt így szokás. Netán kérjetek személyes találkozót az illető kollégától, nem szégyen az ilyesmi. Egy dolgot viszont nem tehettek: nem zaklathattok ilyen módon egy szerkesztőséget! Viselje az ott megjelent tartalmakért a felelősséget az, aki utasításba adja és megírja – közvetve pedig azok, akik el is hiszik! De nem a kameráitok előtt, hanem egy tárgyalóteremben.

Az egészben persze nem maga az aktus a legelszomorítóbb. Hanem az, hogy ezek a világlátott srácok – akikre egy tizen-huszonéves fiatal érthető módon szívesebben hallgat, mint Németh Szilárdra vagy Molnár Gyulára – ezzel arra szocializálják saját korosztályukat, hogy szerkesztőségekbe berontani menő. Pedig valójában ugyanaz a bolsi tempó, mint a kormánypárti kortársaik szánalmas matricás akciója. A Momentum ma megmutatta, valójában ugyanazt gondolja a sajtóról, mint azok, akiket a sajtószabadság felszámolásával vádol.

Nagyon nem örülünk.”