„Botka László nem alkalmas miniszterelnökjelöltnek. Botka László nem alkalmas arra, hogy megmentse a köztársaságot, nem alkalmas arra, hogy felzárkóztassa Magyarországot Európához.
Botka László számára az a tanulság Orbán Viktor és Habony Árpád hatalomgyakorlásából, hogy még Orbán Viktornál és Habony Árpádnál is hazugabbnak, gátlástalanabbnak és cinikusabbnak kell lennie, ha hatalmat akar.
Nem veszi észre, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét ezen a téren lehetetlen túllicitálni – legfeljebb bohóccá válhat a tizenharmadik havi nyugdíj ígéretével, a hatvanöt év felettieknek behazudott ingyenes gyógyszerekkel, és minden egyéb arra vonatkozó kísérletével, hogy a nyugdíjas kaszt szavazatait felvásárolja.
Nyilvánvaló, hogy erre nincs pénzügyi fedezet – nyilvánvaló, hogy ez a penetráns szociális demagógia el fogja riasztani a bérből élők tömegeit, továbbá azokat az időseket, akiknek máris elegük van Orbán Viktor Kádár-restaurációjából.
Botka Lászlónak nincs átgondolt programja – nevetséges, hogy húsz évnyi politizálás épp most talált vissza a neolibaralizmustól a marxi gyökerekhez. Jól mutatja, mennyire nincs benne semmi szégyenérzet, hogy úgy kér vétójogot a 2010-es orbáni kétharmad politikai felelőseivel szemben, hogy a kétharmadot elsősorban okozó, kalandor Gyurcsány kifejezetten az ő támogatásával lett 2004-ben miniszterelnök.
Botka László merő képmutatás, hatalomvágy és őszinte szeretet a drága svájci órák iránt. Az egyetlen kérdés, hogy vajon miért nem igazol át a Fideszbe? Lázár Jánostól tanulhatna hatalomtechnikát, Rogán Antaltól kaphatna öltözködési tanácsokat, Orbán Viktortól pedig elleshetné, miként kell úgy hülyének nézni az időseket, hogy azok észre ne vegyék – alighanem e téren van a legtöbb tanulnivalója.
Botka László most Gyurcsányabb akar lenni Gyurcsánynál, Habonyabb akar lenni Habonynál – csak hát ehhez a gátlástalanság kevés. Botka László épp azt kínálja a hazai baloldalnak, amit a tizenharmadik havi nyugdíj Magyarországnak: egy olyan hazugságot, amely romlásba dönt.”