Töredékes gondolatok a Momentum tüntetéséről

„Töredékes gondolatok a #Momentum mai tüntetéséről:

1. Török Gábori értelemben vett jó politikai beszédek hangzottak el, főleg a FeGyő szájából. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a politikai tartalmáról, voltak benne hatásos retorikai fordulatok és megmondások, az »Állítsuk meg Brüsszelt«-re adott válasz szerintem egyenesen ötletes volt, van benne potenciál.

2. Ady Endre »kiírása« a magyar kultúrtörténetből a »Kompország - mondják« kommentecskével határozottan vicces, és asszem szimptomatikus arra a fajta dekontextualizált, kiágyazódott narratívára, amit ez az egész »Európához tartozunk« dolog áraszt magából. Mintha misem történt volna ebben az országban a reformkor óta, pár könnyen instrumentalizálható szimbólumot leszámítva.

3. A május elsején egyenesen ironikus a »fogjanak össze a gazdagok és a szegények« felszólítás. Megint arra van felkérve a magyar nép, hogy fedje el az érdekellentéteket, hunyjon szemet a kizsákmányolás fölött, hogy Európához tartozhassunk, hisz mindannyian hazafiak vagyunk. Tudjuk a történelemből, hogy ezek az »összefogások« általában mit jelentenek, és ki szokta a rövidebbet húzni. Gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás társadalmi »szerződése«. A felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzuk fel a más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat. És annak kell a több nehézséget vállalni, akinek több nehézsége van, értelemszerűen. 

4. A »modern, szabad« Európa és a »szegény, elmaradott« Kelet szembeállítása továbbra is kultúrrasszizmus. Amivel morális parák is vannak, és a nyugati államok felsőbbrendűségét (értsd. nacionalizmusát) legitimáló ideológia - de ami a legfontosabb a magyar progresszió több száz éves történetének alaptoposza, amelynek fontos szerepe van abban, hogy épp ott tartunk, ahol. (emlékeztetőül: a NER-ben)

5. A szélsőjobb euro-amerikai előretörésével párhuzamosan jelenleg, úgy tűnik, az alternatíva nem balról jön. Tariq Ali fogalmával a »szélsőséges közép« rebrandeli magát. Melynek elsődleges feladata a globális gazdasági-társadalmi viszonyok, a status quo megőrzése, a változást és haladást ígérő politikai marketing eszközeivel. Teljesen érthető, hogy a NER-ben mindez kívánatosnak tűnik, ahogyan a kádárizmusban is joggal tűntek kívánatosnak a rendszerváltók ígéretei. Azok az ígéretek, saját formájukban, saját ideológiai és politikai rendjükben megvalósíthatatlannak bizonyultak. Ezek 30 évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást?”