A szerethető Juhász Péter

„Friss indexes interjúja alapján úgy tűnik, most a nemrégiben megválasztott Együtt-elnök, Juhász Péter szeretne szeretettel kísérletezni. Továbbá összefogással is. Ellenfeleinek nem kerül sokba lecsapni ezeket hallva, minthogy mégiscsak ő az, aki fütyüléseket szervez, de hát neki az ellenfeleit nem is kell meggyőznie semmiről. Avagy: nem ellenfeleit kell meggyőznie bármiről is. Juhász Péter feladata – miként mindenki másé is lett volna, akik az elmúlt tíz évben a Fideszen és az MSZP-n kívüli-túli világban felbukkantak –, hogy a mindenből és mindenkiből kiábrándultakat rávegye kiábrándultságuk feladására. Mivel erre egyedül nem képes, muszáj szövetségeseket szereznie küldetése teljesítéséhez. (...)

Miért az a szemlélő első reakciója mégis, hogy na tessék, megint egy reménytelen felvetés, amiből úgysem lesz semmi? Azért, mert erre tanít bennünket az egészen közeli közelmúlt történelme. Annyi az egész, hogy egyelőre még az aprózódásnál tartunk, nem a koncentrálódásnál. A politikai kilátástalanság kegyetlen dolog, elpusztít maga körül mindent, és ha valaminek nem kedvez, az a józan ész.

De nem csupán annak. A Fidesznek másfél évtizeddel ezelőtt volt egy szlogenje, amely így hangzott: hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Hagyjuk egy kicsit, hogy akik a fa tetején ültek, hittek-e ebben. Vagy egyáltalán bármiben. Az számított, hogy a közönségük hitt nekik, és e közönség nagy részének van bennük hite a mai napig. Mit kezdjenek ellenben magukkal, a szeretettel, a szerethető kampánnyal és az összefogással azok, akiknek jószerével közönségük sincs? Mission impossible.”