Erős Gábor a Pride-on

„Nem könnyű a baloldali szellemi elit becserkészése, bár meggyőződésünk, hogy Erős Gábornak sikerülni fog. Olyannyira nagy a kétségbeesés, hogy amennyiben Hitler vagy Sztálin föltámadna és megígérné, hogy eltünteti a regnáló kormányfőt, vele is lepacsizna.

A karakterfejlődést egy szimbolikus aktusnak kell zárnia. A mese írója már látja lelki szemei előtt, amint Erős Gábor az első sorban masírozik az Andrássy úton, az alkalomra átalakított gárdamellényben, amely alatt ezúttal nem visel ropogós fehér inget. Egy kissé feszélyezve érzi magát a tarkabarka társaságban – még −, de így legalább egy új népi szólás születik: »Feszeng, mint Vona a Pride-on.« Aztán az afterparty vidám hangulata és néhány koktél, pardon: cocktail, amit Terry Black hoz a megbékélés jegyében, föloldja a feszültséget: másnap már autentikus fotók bizonyítják a közösségi médiában, hogy Gáborunk minden próbát kiállt, legalább olyan derék baloldali, mint amennyire zsidó lett régi-új barátja, Szegedi Csanád.

Az már csak hab a tortán, hogy másnap hősünk Szíriába látogat, Ópusztaszerre invitálni néhány százezer arabust, közben beugrik Tel-Avivba meginni egy korsó gyöngyöző, hideg Heinekent Dániel Péterrel.

Nemcsak megszelídítendő szörnyek, hanem riválisok is vannak. Petivel néhány spangli után tán megszületik a kiegyezés, a Kapitányt meg Gyula bátyánkat is le lehet szerelni némi dumával, van, akit elfúj a Széll, legtöbbjüket elsodorja a 2018-as választás, végül csak Fletó marad, mert az a halála után is vissza fog járni, mint egy vámpír, csak nem hét-, hanem négyévente, a választások környékén. De egye fene, Gáborunk őt is bedarálja, és végre-valahára esélye támad megmérkőzni a Setétség Urával. Akkor következik az utolsó előtti próbatétel (az utolsó értelemszerűen maga a választás): ki kell takarítani az istállót. Nem az Augeiaszét, mint Herkulesnek, hanem a baloldalét. Ki kell hordani belőle a trágyát, megszüntetni az ideológiák kaotikus bűzét.

És akkor itt lelassul a meséből készült animációs film. Gábor szerszámot ragad és szorgosan lapátolja kifelé a végterméket − ám meg sem látszik. Ekkor új medreket ás, és az istállóba tereli a Duna meg a Tisza vizét. A két dicső magyar folyó azonban nemcsak a trágyát sodorja el, hanem az egész építményt, mert kiderül, hogy a falak nem téglából, hanem ugye, sejtik, miből voltak. Erős Gábor pedig kővé meredten nézi, nézi, amint a víz tovaviszi az álmait, könnyei pedig elmossák a retinájába égett miniszterelnöki szék képét.

Itt a mese tovaszalad, és belép Valóság nagybátyánk.

Utóirat: A mese a húgomig futott, aki azt mondta: ha Heller Ágnesek potyognak az égből, ő akkor is a szépfiúra fog szavazni. Csak ki ne derüljön, hogy szőrös a háta. De ha Párizs megért egy misét, eiszen Budapest is megér egy gyantázást.”