„Pfaff Ferenc, a Monarchia futószalagon gyártott állomásépületeinek atyja kissé ormótlan, díszletszerű épületet alkotott 1896-ban, ami kiállítási csarnoknak prímán elment, de égedelem nagy kupolája nem hiányzott a kutyának sem, miután odalett a világháborús ostromban. Most azonban visszaépítik, mert ad egy, jó lesz kilátónak, ad kettő, ez az »eredeti«, és annak ma nagy kultusza van, lásd a Hauszmann-habcsókok rekonstrukcióját a budavári palotában. Múzeumnak persze nem jó, mert a XXI. században annak kicsit másfélének illik lennie, mint a XIX. század végén, de semmi baj, a kiállítást úgyis leviszik a föld alá.
Hogy kell-e ez, és ha igen, így kell-e, esetleg ilyen drágán kell-e, hogy megér-e ez nekünk az adónkból 7 milliárdot vagy épp 15-öt, arról persze nem konzultál senki a polgárral. Ahogy a hajdani országimázsközpont-vezető mondotta volt a méregdrága tűzijátékról: a nagymamánál sem firtatjuk, mennyibe került a bejgli. Örülni kell, és kész.”