Zombik évadja

„Nekünk a francia politika legújabb csillagáról, Emmanuel Macronról őszintén szólva mindig a 2000-es évek közepének Gyurcsánya jut eszünkbe: kissé egzaltált, nehezen besorolható figura, aki amúgy az üzleti életből érkezett (Macron bankár volt a Rothschild bankháznál), elképesztő média-hátszéllel és alapvetően egy liberális, de hogy finoman foglamazzunk kevésbé kiforrott és megemésztett világképpel rendelkezik. Magyarul: tulajdonképpen, túl a liberális programján, mond mindenféléket, amelyről nehezen lehet tudni, hogy egészen pontosan felfogta-e, hogy miről beszél.

Jól mutatja a politikai és médiarendszer aggkori elhülyülésének biztos jeleit, hogy egy volt bankár és volt miniszter, a rendszer legkönnyebben felismerhető terméke, rendszerellenes-lázadást hirdet meg és Révolution címmel ír könyvet, mégsem válik nevetség, gúny és megvetés tárgyává. Ez azért még egy-két évtizede sem lett volna így.

Maga a Macron-jelenség amúgy szintúgy válságtünet, mint Le Pen vagy éppen a baloldal összeomlása: a népszerűségét alighanem éppen annak köszönheti, hogy senki sem tudja, hogy Macron mihez kezdene elnökként, legutóbb például  kijelentette, hogy „nem a program egy politikai terv szíve” és, hogy számára „a politika misztikum”...

Hát jó.

Magát egyébként emlékezetes Orléans-i beszédében szerényen Jeanne d’Arc-hoz hasonlította, hiszen „Jeanne életútja tiszta és egyenes, mint egy nyílvessző. Ostorozta a rendszert, álmodozó őrültnek számított, de később már ő volt a magától érthetődőség.”

Sikere alighanem mégis inkább a médiáknak és az anti-politikai hangulatnak köszönhető. Mindenki ismeri a lemezt: „elég a pártokból”, „civil szereplőket a politikába, „lehet más a politika”, haladjuk meg a jobb/bal törésvonalat”, „progresszió”, a „politika nem egy szakma”, „modernizáljuk Franciaországot”.

El lehet képzelni.

A gondot az okozza, hogy amint kiderül, hogy mit is jelent ez a progresszió és modernizáció rögtön fény derül egy kellemetlen tényre: minden jelölt közül Macron programja áll a legközelebb ahhoz, amelybe Hollande olyan szépen belebukott.”