Adok neki egy százast, majd a kandalló tüzében melegedve elmélkedem karácsony táji jóságomról az iránt, aki egyébként épp most fagy meg valahol egy tócsától balra.
„Van, hogy miközben egy százas után kotorászom, a kéregető már nyúl a tárcám felé, van ott kétszázas is ám, persze otthagyom, mint Szent Pál a bojnyikokat. Máskor meg vonaton, a peronon ücsörög egy igen tépett figura, kora sincs már, nekem meg van egy fölösleges szendvicsem, odaadom, anélkül, hogy bármit kérne, mire úgy néz rám csillogó szemekkel, hogy szégyellem, hogy nekem van szendvicsem, neki meg nincs. A fene tudja, hogy van ez.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Találkozót tartott Ukrajna NATO-képviseletének vezetője és Mészáros Krisztián, a Külügyminisztérium multilaterális ügyek államtitkára.
Egy hírportál közösségi felületén tömegesen olyan hozzászólások jelentek meg, melyek egy civilizált, demokratikus közösségben elfogadhatatlanok.
