„Odakint mínusz tíz van; igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy egyetlen civil szervezet képviselői – gondolnám: tömegek – nincsenek kint az utcán. Hogy is lennének, még a megrögzött utcai hajléktalanok is fedélt keresnek a fejük fölé, hát hogyan képzelhetnénk el, hogy bárki az utcán demonstráljon.
És, ha melegebb lenne? Ha plusz tíz? Akkor vajon most az utcára vonulnának a civilek és velük szimpatizálók? Vagy mindazok, akik szerint amit Németh Szilárd megengedett magának, az már elfogadhatatlan? Mintegy varázsszóra tízezrek vonulnának ki tüntetni és addig abba se hagynák, amíg Németh Szilárd, vagy aki a szájába adta azokat a szavakat, bocsánatot nem kér? Ne áltassuk magunkat: nem lenne ilyen megmozdulás. Pedig a Fidesz politikusa tulajdonképpen az összes olyan embert megsértette, aki egy-egy ügyet fontosnak tartva, társaságot alkot és, meglehet, a kormányt bírálva olykor, de többet, jobbat, még csak nem is feltétlenül mást akar. Ez a magát politikai szereplőnek tartó valaki megsértett másokat is, de elsősorban a demokratikus gondolkodás létjogosultságát kérdőjelezte meg. Ordenáré módon.”