Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Semmi vicces nincs abban, hogy a hatalom hazugságokat és rágalmakat összehordva akarja a civilszervezeteket stigmatizálni, hogy aztán „eltakarítsa” őket az útból.
„Semmi vicces nincs abban, hogy a hatalom hazugságokat és rágalmakat összehordva akarja a civilszervezeteket stigmatizálni, hogy aztán »eltakarítsa« őket az útból.
Márpedig ha a NER hatalmi önkénytől vezérelt és cinikus jogsértésekkel tarkított uralma alatt látunk még valami pozitívumot, az éppen az, hogy a célkeresztbe került civilszervezetek megpróbálják védeni a jogállami normákat, az emberi méltóságot, a szabadság intézményeit. S megpróbálnak segítséget nyújtani az elesetteknek, a megalázottaknak és megszomorítottaknak – sok esetben a kormány helyett, az alapvető emberiesség jegyében. Merthogy a hatalomnak viszont – a ne zavarj, mert lopok jelige jegyében – kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy segítse a rászorulókat. Sőt sok esetben még élvezkedve meg is alázza őket. Vagy egyenesen el akarja lehetetleníteni, ki akarja semmizni saját polgárait (lásd még ún. trafikpályázat, földárverés és hason fedőnevű markecolások). S ekkor is a civilszervezetek próbáltak megküzdeni az »állambűnözéssel«.
És ők harcolnak a közérdekű adatok nyilvánosságáért; amennyire tudják, ők igyekeznek transzparenssé tenni a hatalmi umbuldákat, s ekként olykor megszellőztetik a közbeszerzés meg uniós pályázat fantázianéven folyó orbitális lopásokat.
Vagyis úgy működnek, ahogy egy normális demokráciában kell. És ez főbenjáró bűn.”