Na, pont erre lehetne jó az Unió

„Következetesen végig kell gondolnunk, mit is akarunk az Európai Uniótól.

Erre a mai magyar politikában nagyjából kétféle válasz létezik. Az egyik szerint (nevezzük az egyszerűség kedvéért balliberálisnak, ha ez még jelent bármit is Magyarországon 2016-ban)  mély hálával és odaadó csodálattal tartozunk a nagybetűs NYUGAT-nak, ahonnan egyszerre ömlenek ránk az önzetlen segítségként folyósított eurómilliók, és a keleti sötétségbe világosságot hozó civilizáció fénye. A mindenkori gyarmati értelmiségnek a Beatrcie "Csak térden állva" című klasszikusával jellemezhető, megalázó, de legalább totálisan zsákutcás gondolkodása mentén az EU keleti felének más dolga sincs, mint keményen dolgozni azon, hogy egyszer majd elérhessük nyugati mestereink szellemi szintjét és gazdasági termelékenységét. Ebben a koordinátarendszerben a kontinens boldogabbik része egyben a jobbik része is, a szegényebb pedig a hitványabb, amely tulajdonképpen meg is érdemli saját nyomorúságát.

A másik szerint (nevezzük az egyszerűség kedvéért jobboldalinak, ha ez még jelent bármit is Magyarországon 2016-ban) az EU a nemzetállamok felszámolásának kozmopolita projektje, amelynek valós célja nem más, mint az ultraliberális ideológiai dogmák mentén drasztikusan átalakítani, a neoliberális gazdaságpolitika eszközével kizsákmányolni a posztszocialista országokat.

Nem vitás, hogy a valósághoz ez utóbbi értelmezés áll jóval közelebb. A gond az, hogy ez lehetne másképp is, és, ha az Unióra csak és kizárólag, mint veszélyforrásra tekintünk (amire, amúgy tényleg minden okunk megvan) akkor egy csomó lehetőséget elpuskázhatunk.”