A gyermek közvetlen környezete: a család

A legnagyobb öröm egy család életében, amikor a várva várt jövevény megérkezik. A nagy pillanatot megelőzi az álmodozás időszaka. Ebben az időszakban elképzeljük milyen is lesz a mi csemeténk: barátságos, kedves, vidám, segítőkész, szeretetet árasztó, boldog, okos, tehetséges, szorgalmas, szófogadó, jó tanuló, sikeres az életben, stb.

 

Vajon mi, szülők megfelelünk ennyi követelménynek? Vagy azt szeretnénk, ha a gyermekünk megvalósítaná a mi be nem teljesült álmainkat? Tényleg a gyermekünk a felelős azért, hogy ha a szülők csalódnak a várakozásaikban? Van, hogy az ember úgy gondolja, nem egészen ilyennek képzelte el a jövőt. Tudomásul kell venni, hogy csemeténkkel bajok, problémák is vannak, melyek megoldásra várnak. Ettől nem kell megijedni, ez az élet természetes velejárója.

 

A szülő és a gyermek kapcsolata ilyen helyzetekben dől el. Ekkor válik érzékelhetővé a családi kapcsolatok valódi tartalma és mélysége. Bármilyen is legyen a gyermekünk, akkor is rájövünk, hogy szeretetteljes légkörben felnevelni a mi kis jövevényünket az élet legnehezebb és legcsodálatosabb dolga.

 

A szülő feladatai közül talán a legfontosabb – a gyermek alapvető igényeinek kielégítésén túl – a gyermek személyiségének megismerése. Tulajdonképpen ebből áll minden nevelés lényege: a nevelési célt a gyermek személyiség jellemzőinek, képességeinek megfelelően kell kitűzni. Nem lehet általános érvényű szabályt mondani, ami minden emberi lényre igaz lenne. A gyermeket a születésétől kezdve tudatosan kell felkészíteni az életre egyéni képességeinek, kíváncsiságának és szorgalmának kiaknázásával.

 

Minden szülő szeretné, ha gyermeke vidáman, könnyedén, játékosan szívná magába a tudományokat. Ennek érdekében már születése pillanatától mindig beszél hozzá, amikor szoptatja, amikor fürdeti, amikor öltözteti, hiszen már ilyenkor fogékony és figyelő. Nemcsak akkor kedveskedik, amikor sír, hanem figyelő tekintete mindig jelen van. A szülők és nagyszülők is jelzik a kisdednek, hogy jelen vannak, és szeretetük körül öleli őt, akkor is, amikor nem sír. Már 2-3 hónapos korától rendszeresen, egyre többet foglalkoznak vele. Sokat nevetnek rá, beszélnek hozzá és énekelnek. A háttérben kellemes nyugtató zene szól, mikor ébren van. Biztosítják számára a meleg családi légkört. Kielégítik spontán érdeklődését, tudásvágyát. A gyerek spontán utánzással tanul, ezért nagyon fontos a minta számára és további élete szempontjából is. A derűs, a jó hangulatú légkör kihat a gyermek érzelmi kapcsolatára is. A mai rohanó világban kevés időt töltünk gyermekünkkel, tehát figyelni kell a minőségi idő tartalmas kihasználására. 

 

Fontos szempont a mérték. Tapasztalataim sajnos azt mutatják, hogy a szülőknek az egyik legfontosabb szempontja a teljesítményben nyújtott eredmények, és ennek alapján értékelik a saját gyermeküket. Milyen verset tanultatok az oviban? Mondd el a maminak! Hányas érdemjegyet kaptál ma? Pedig fontos, hogy egészséges és harmonikus egyensúlyt alakítsunk ki a gyermek életében és legalább annyira figyeljünk a jellemére, érzelmi gazdagságára, szociális kapcsolataira. Így érhetjük el a „felhőtlen” gyerekkori állapotot. A meghitt légkörű együtt töltött idő a családdal, a közös játékok meghozzák majd a siker pillanatát, ha nem is azonnal. Ilyen „indulással” az óvodai és iskolai akadályokat is könnyebben veszik a gyermekek.

 

A gyermeknevelés nehéz és bonyolult feladat. A szülők számtalanszor élik át a szorongás és sikertelenségtől való félelem pillanatát, ebben a megfeszített küzdelemben, amilyenbe olyan életbe vágóan fontos számukra a siker. Fontos, hogy a család mindig megtalálja a módját, hogy gyermekkel együtt foglalkozva kellemes légkört teremtsen a mindennapokban. A szülő is játsszon szívvel-lélekkel, és engedje a gyermek érdeklődését kiteljesedni. Az ilyen családban boldogságban és biztonságban nő fel a gyermek.