Trump és Clinton tovább süllyed a mocsárba

Már nem a bányászbéka segge alá, inkább a Föld középpontja felé tart az amerikai elnökválasztási kampány színvonala − mondhatjuk az elmúlt napok és hetek mindenoldali botrányai után. Donald Trump és Hillary Clinton az elnökválasztások történetének legnépszerűtlenebb jelöltjei közé tartoznak: az idei verseny szinte már nem is a népszerűség megszerzéséről, hanem a másik népszerűtlenségének minden eszközzel való tovább rombolásáról szól.

Donald Trumpot a vele ellenséges amerikai mainstream liberális média egy zavaros fejű, kiszámíthatatlan, nagyotmondó, szexista, ízlés nélküli, újgazdag tahónak mondja − és ki tudja azt állítani, hogy nagy vonalakban nincs igazuk a kritikusoknak?

Hillary Clintont a vele ellenséges amerikai konzervatív-jobboldali sajtó egy törtető, gátlástalan, fogalmatlan, hányaveti, állami és magánérdekeket össze-vissza keverő, korrupt gépezetet működtető, csak marketingeszközökkel idollá feltuningolt, üres figurának tartja − és ki tudja azt állítani, hogy nagy vonalakban nincs igazuk a kritikusoknak?

Csak míg Hillary Clinton beilleszthető a Demokrata Párt jelenlegi kereteibe, világába, míg ő a vele igencsak kivételező médiabirodalmak segítségével képes összerakni a demokrata győzelemhez vezető társadalmi koalíciót; addig Donald Trump kívülről tört be a Republikánus Pártba, karikatúraszerűen felnagyítva adta elő az amerikai jobboldal elmúlt években hangoztatott üzeneteit; s ugyan rátapintott az amerikai alsó középosztály jogos félelmeire és indulataira, az amerikai társadalom fonákjaira, mindezt Torgyán Józsefet alulról súroló öblös böszmeségekkel és minden gondolkodó és tisztességes ember számára vállalhatatlan kiszólásokkal fűszerezte meg. És példátlan módon egyre több republikánus politikus és nagyágyú hátrál ki már most is Trump mögül, ami akár a kampánya összeomlásához is elvezethet.

Rossz abba belegondolni, hogy a két figura közül az egyik hamarosan a világ vezető hatalmának az elnöke lehet (ha addig valami totális botrány miatt egyikük vagy másikuk − esetleg mindkettejük − ki nem esik a versenyből). Hiszen ennek az országnak egykor egy Washington, egy Jefferson, egy Madison volt az elnöke.

Ugyan még mindig messze van az elnökválasztás, de jelen pillanatban jobban valószínűsíthető az, hogy Hillary Clinton fog nyerni − abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy minden romlottsága ellenére ő a kiszámíthatóbb és kevésbé extrém jelölt (vagyis a centrista szavazók a legvégén inkább nyithatnak feléje); és ő felel meg jobban saját pártja jelenlegi irányultságának és társadalmi bázisának, vagyis kevesebb akadállyal kell szembenéznie a saját többségének összekovácsolása során.

De ha ő győz, az is csak egy szomorú bizonyítvány lesz az amerikai politikum gyatra állapotáról. Utána pedig jöhet majd a vízözön, otthon és a nagyvilágban is.