Mindenki azt gondolja, hogy a távozásomnak politikai oka van vagy összevesztem a tulajdonossal. Hiszen ma normális ember nem ad fel stabil állást. Interjú.
„Miért nem várta meg 2018-at?
Az mennyivel lett volna alkalmasabb a nyugdíjba vonulásra– Az életformám és a választások között mi az összefüggés– Dolgoztam negyven évet, ebből harminchármat a médiaiparban. Már nem akarok dolgozni. Mindenki azt gondolja, hogy a távozásomnak politikai oka van vagy összevesztem a tulajdonossal. Hiszen ma normális ember nem ad fel stabil állást. Neurotikus világban élünk, mindenki tele bizonytalansággal, félelemmel: munkahelyek, szerkesztőségek szűnnek meg, a politika pedig a hálószobánktól kezdve az ebédlőasztalunkig mindenhol jelen van.
Azt írta: »Gazemberség, politikai erőszak az, ami a Népszabadsággal történt! Cinikus politikusok fogtak össze a pénzért mindenre kész oligarchákkal, és most együtt hazudják, hogy gazdasági okokból tették azt, amit nyilvánvalóan politikai okokból tettek.«
Hasonlókat írok huszonöt éve minden héten, az aktuális kormány színétől függetlenül. (...)
Még egy idézet öntől 2014-ből, az Origo átalakulásának idejéből: »A magyar sajtót azok a rendszerváltáskori újságírók tették tönkre, akik, ahelyett hogy a felszabadulást kihasználva megtanulták volna a szakmát, azonnal politikai védelmezők után néztek, majd azok érdekei szerint egymásnak estek és sajtóháborúkat vívtak.«
A politikai újságírás tönkretételéhez a benne dolgozók jelentősen hozzájárultak. Persze beavatkoztak a tulajdonosok is, akik aktuális privatizációs érdekeik szerint rángatták össze-vissza a sajtót, használták fel a lapjaikat a maguk céljaira. Fenyő Jánosnak is azért kellettek a lapok, mert politikai kapcsolatokat remélt, abból pedig anyagi hasznot. Ebben a folyamatban jelentős a magyar újságíró-társadalom felelőssége. A rendszerváltás idején nem arra jutott, hogy végre megtanulhatja az újságírást, hanem arra, hogy úristen, mi lesz velünk. Húzódjunk be ennek vagy annak a pártnak az ernyője alá. Csakhogy ennek ára volt: soha többé nem lehetett szakmai alapon karakán, mert innen már a megbízók és a pártok diktáltak. A magyar újságíró-társadalom kilencven százaléka pedig ezt lelkesen el is fogadta. Majd világnézeti alapon elkezdtük betörni egymás fejét.
Miért döntöttek így az újságírók?
Ez volt az egyszerűbb megoldás. Minden máshoz dolgozni kellett volna, és kockázatot vállalni. A mentor hóna alatt lenni kicsit büdös ugyan, de biztonságos. A magyar média hadállásait az egymást követő kormányzatok erkölcsileg egyre tovább rongálták, az utóbbi években pedig anyagilag is beleszólnak az amúgy is gazdasági válságban lévő iparágba.
Ennek a folyamatnak része a Népszabadság bedöntése?
Én 1989–90 óta nagyon egységes történetet látok, amelynek ez tényleg csak az egyik stádiuma. Valóban rettenetes, hogy Orbán gázszerelője médiatulajdonos lehet, de visszatekintve Princz Gábor vagy Fenyő János semmivel sem volt jobb sajtógazda. A magyar sajtó huszonhat éve politikai vagy politikailag elkötelezett, ingatag jellemű oligarchák kezében van.”
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Lebukott a kormányellenes sajtó.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Az ilyen kirohanásokat nem szabadna a közvéleménynek így elengednie a füle mellett.
A Tisza Párt elnöke az autójában ülve várta, hogy bemenjen a gyerekotthonba. Magyar nem mert kiszállni az autóból, csak az utolsó pillanatban, testőre kíséretében.
Bandika, a lövészárkokon való képmutató sajnálkozásaitokat pedig épp most hugyoztad telibe.
Kommentelt a miniszter, az ex-férj pedig azt kívánhatja, bárcsak ne posztolt volna.
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
