Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Hogyan lesz Magyarország a béke szigete a háborgó és veszélyes Nyugattal szemben, ahol szarabb körülmények közt is jobb élni, mert biztonságban vagyunk a terrortól.
„A fidesz-propagandának nem a kerítés a leghatékonyabb terméke. Hiába van odaírva a 300-as szám a plakátra, és hiába nem kell hozzá sokat számolni, hogy kiderüljön, nem csupán atutóbalesetben halnak meg többen Magyarországon egy évben, mint egész Európában terrortámadásban, hanem családon belüli erőszak következtében is többen veszítik életüket, magyar emberek kezei által. Ez utóbbiról mégsincsenek plakátok.(…)
Hogy a menekültek ellen uszító propaganda a terrortámadások valóban létező árnyát nagyítja fel, valójában nem “a magyar családok megvédésről szól”. Egyszerűen arról szól, hogy ha már a létbiztonságot nem tudja megteremteni a kormány, legalább adjon helyette másfajta biztonságot. A hanyatló Nyugat felépített képével szemben az erős kéz biztonságán, a háború elől menekülőket kizáró és ezért biztonságos Magyarországot kínálja.(…)
Bezárnak minket az agyunkba, és fátyolként húzzák fel a kerítést a fejünk köré. Elhitetik velünk, hogy itt legalább jó élni, mert nem robbantanak, miközben nem jó itt élni, még ha nem is csupán az Orbán-kormányok tehetnek erről. És ha valaki nem ért egyet, akkor elmondják, ő is csupán a hanyatló Nyugatot képviseli. Francia béreket akarsz? És akarod a párizsi terrort is?”