A Jobbik új lelke

„A Jobbik lelke a kutyát sem érdekli (másoké sem). Azzal Vona csak azt a fordulatot igyekszik indokolni, amit a Fidesz a kilencvenes évek közepén megtett, amikor a másik politikai margó magányából, radikális antikommunista liberálisból néppárttá, majd keresztény-nemzeti állampárttá vedlett. Vona most modern konzervativizmust emleget, mint »az új lélek« megtestesítőjét. Csakhogy annak a modern konzervativizmusnak, amelyre valóban nagy szükség volna, része az alapos renoválásra szoruló parlamenti demokrácia is, amiről szó sem esik a nemzetet alkotó »valódi közösségről« írottak között. Vona „új lelkű” Jobbikja a mind tágabbra nyíló össznemzeti résre pályázik, amelyet a Fidesz öntelt hatalmában elhagyott, amikor a nemzet egészének képviseletét nem lélekben, hanem a gyakorlatban felcserélte a mameluk-rendszer felső tízezrével.

És akkor egy gyanú. A lélekcseréhez pénz kell. Sok pénz. Miből gondolja vajon az Orbán Viktor megdöntését egyedüli feladatként maga előtt látó üzleti kör, hogy hajdani kebelbarátjukkal ellentétben Vona önkorlátozóan megáll majd az új lélek kényes egyensúlyánál, és egy szép napon nem kezd nosztalgikusan emlékezni maga is a régi szép lélekre. Hogy nem égünk-e meg mindannyian úgy, vagy még jobban vele, mint Orbánnal és az ő nemzeti rémálmaiban izzadó lelkével.

Nehéz szabadulni a múlttól. Még nehezebb újat építeni. A legnehezebb viszont folytonosságot teremteni. Főként a semmi és a semmi között. Vona új lelke alighanem e semmibe fog elszállni.”