Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Magyarországon különlegesen érzékeny téma a hitelezés. Ennek oka, hogy a devizahiteles vészkorszakban az ország egy része „megégette” magát, így mind a háztartások, mind a vállalatok éveken át ódzkodtak újabb banki kölcsönök felvételétől.
„Most jutottunk el oda, hogy a vállalati oldalon »éltessük« a kis- és középvállalkozói szektorra »zúdított« olcsó hitelt – a Magyar Nemzeti Bank gazdaságélénkítő programjának tulajdoníthatóan, továbbá az állami kedvezmények szerephez jutását méltassuk a háztartási hitelek megugrása kapcsán.
Persze nincs szó arról, hogy a következő években a pénzügyeket majd „állam bácsi elintézi«, s visszatér az egyszintű bankrendszer. Sokkal inkább az a helyzet, hogy miközben élénkíti a gazdaságot különböző kedvezményekkel (csok, ágazati áfacsökkentés) a kormány, addig a Magyar Nemzeti Bank saját eszközeivel fékezi meg a túlzott eladósodottságot. S onnét kezdve, hogy a hatályban lévő szabályok korlátozzák az ügyfél hitelének mértékét, valamint a hiteltörlesztést a jövedelem arányához kötik. A hitelezés szerkezete már jóval egészségesebb, mint korábban.
Hitelboom újból? Erről sincs szó, mert a bankok összhitel-kihelyezése nem éri el a válság előtti szint felét, ráadásul az alacsony kamatkörnyezet miatt gyakorlatilag ugyanolyan feltételekkel lehet kölcsönhöz jutni, mint a devizahitelezés korszakában – csak akkor a svájci frankra »szabták« a kondíciókat. Micsoda különbség!
Összefoglalva: a kedvezményes vállalkozói hitel ösztönzőleg hat a magyar gazdaságra, hiszen pont az a vállalati szegmens jut pénzhez, amely eddig hiába kilincselt a bankoknál kölcsönért, míg a háztartási hitelek egy része – pont a csok miatt – ugyancsak serkentheti a növekedést.”