Olimpia: egy nem természeti katasztrófa előjelei

„A NER tulajdonképpen hatalmas kifizetőhelyek – pl. Művészeti Akadémia, a Századvég, Szerencsejáték zrt., az MTV és a MNB alapítványok - rendszere. De ezt a szerepet tölti be egy sor társadalmi projekt - a roma felzárkózási program, a letelepülési kötvény, vagy a stadionépítések - is. Még a közösséget szolgáló akciókat, EU-s programokat vagy térségi beruházásokat szervező intézmények is többnyire kifizetőhelyként működnek. A társadalom ebből eddig csak azt vette észre: kevesek maguknak, a rokonságnak és a haveroknak osztják ki a közpénzeket. Ám egyre szembetűnőbb az újonnan kinevezett helyi hatalmasságok köré gyülekezett csoportok »lekenyerezése«. A polgárok, eredetileg, a választások előtt kiosztott cukorra, liszttel és hússal tűntek megvásárolhatónak. (…)

Megígérik majd, hogy minden az EU és az Olimpiai Bizottság szabályai szerint történik: törvények szabályozzák a pénz útját, szabályok állítanak korlátokat, és lesz intézményi ellenőrzés. A valóságban azonban mindent felülír a NER: a felügyeletet gyakorló szervezetek kizárólag azzal a jogukkal élnek, hogy elhajtsanak mindenkit - a Transzparency Internationalt, az ellenzéki pártokat és a civil mozgalmakat - aki kérdést szeretne feltenni. A feljelentésre az ügyészség nem válaszol, a rendőrség meg a civileket zaklatja. A rendszer úgy fog működni, mint az MNB esetén, pontosabban, miután tanultak abból, még hatékonyabban.

Így a budapesti olimpia – egyébként lelkesítő – programja a valóságban a közpénzek lojális oligarchákhoz és az őket támogató társadalmi csoportokhoz való becsatornázására szolgál. És a tét óriási! A több ezer-milliárdos programnak – ne legyünk rosszhiszeműek – mondjuk, »csak« 15-20% -a lesz ellopható. Ez a pénz valahonnan – az egészségügyből vagy az oktatásból - bizonyosan hiányozni fog. Ám még ennél is súlyosabb: ebből az ellopott pénzből tovább építhető a Kelet-Európában egykor működő patrimóniális rendszer. Ez a helyi oligarchák megkérdőjelezhetetlen uralmára épülő szisztéma képes stabil hatalmat teremteni, ám csak azon az áron, hogy a társadalom versenyképességét alacsony szinten tartja. Ez a rendszer idézte elő régiónk történelmi elmaradását, a 21. században pedig még inkább versenyképtelen.”