Európa asszimilálódhat-e az iszlámhoz?

„Minap a televízióban a pszichológia tudósa magyarázta a dzsihadista öngyilkos merénylők tettének mozgatórugóit. Szerinte azért lép valaki közéjük, mert csalódik, elfogyott a pénze, sikertelen az élete, depressziós – ismerjük a lemez minden változatát. Ezért aztán »kompenzálni akar«. A professzor úrnak arra a rugóra jár az esze, amit az ateista egyetemen a fejébe építettek, amiről a konferenciákon előad, könyveiben ír – persze alaposan lábjegyzetelve hasonszőrű tudósok irataira való hivatkozásokkal. Ugyanígy válaszol, ha szakértő egy perben, és kérdez tőle a hivatalból ateista európai bíróság. (...)

A materialista – például a nem jungiánus – pszichologizálás ezzel nem tud mit kezdeni, hiszen a hit, Szentírás, paradicsom, üdv és a hasonlók számára fogalomként sem léteznek, s el sem tudják képzelni, hogy az anyagi világ oksági rendszerén kívül más is irányíthatja-vonzhatja az emberek életét, gondolkodását. Az ilyesféle pszichologizálás természetesen a kereszténységgel, az iszlámmal és más vallásokkal sem tud mit kezdeni. Hirdeti ugyan a másként gondolkodás tiszteletét, de azt legfeljebb az ágyig tudja elkísérni, hogy az odafekvők milyen neműeknek tartják magukat, hányan vannak stb., de a valódi másként gondolkodást, a felfelé tekintőt, a világ szellemi alapon való megközelítését képtelen felfogni. Nagyjából úgy él, ahogy azt e sorok rovója hajdan a Disznójátékban meg az Eufémiában megírta.

Európa választhat néhány lehetőség között. 1. Képes-e lenyomni konzumidiótává a benyomulókat, mielőtt azok szétvernék? 2. Megtér-e? Három további kérdés: a) keresztény, vagyis Jézus-szerető lesz-e újra a szíve gyökeréig?, b) behódol és muszlimmá válik?, 3) felmorzsolja-e a szívén-lelkén élősködő liberálanarchista diktatúra, mielőtt bármit tehetne?”